Így kértem meg a kezed!

„Spontán” lánykérés

András öt hónappal és tizenkét nappal ezelőtt vette meg a jegygyűrűt. Szép gyűrű volt, finom, vékony aranygyűrű, apró briliánskővel a közepén. Tudta, hogy itt az ideje. Lassan két éve járt Szilvivel, több mint egy éve együtt éltek. Az első nő, akivel nemcsak hogy képes lenne leélni az életét, de még vágyik is rá! Úgy tervezte, hogy Szilvi születésnapján teszi fel a nagy kérdést. Mégsem tette. Valahogy „nem volt olyan a helyzet”. Nem baj, gondolta, majd egy-két hét múlva, amikor a lány nem számít rá, mert akkor nagyobb lesz a meglepetés. Egy-két hét múlva azonban éppen összeszólalkoztak valamin. Nem lett volna sem romantikus, sem stílusos a nagy veszekedések közepette feleségül kérni. Persze gyorsan kibékültek, de akkor meg emberünk azon kezdett morfondírozni, hogy biztos olyan nővel akarja-e leélni az életét, akivel ilyen gyorsan és könnyen össze tudnak veszni. Érdemes vele összekötni az életét? Hiszen még fiatal, és annyi szabad nő van még a nagyvilágban!

Hamarosan már az összes haver (no meg a haverok barátnői) rajta nevettek. Négy hónapja ott a zsebedben a gyűrű, és képtelen vagy ráhúzni a lány ujjára?! Andrásnak ekkorra már elege volt mindenből, persze elsősorban önmagából. Egyre többször volt ideges, feszült. Valószínűleg ezért döntött úgy Szilvi, hogy egyik nap meglepetésvacsorával várta haza. A kisszoba gyönyörűen feldíszítve, a vacsora válogatás András kedvenc ételeiből, a hangszórókból retrozene a nyolcvanas évekből… Amikor András meglátta, még elérzékenyülni sem volt ideje. Zsigereiben érezte: itt a tökéletes pillanat! A májgaluskaleves és a főétel között fél térdre ereszkedett, elővette a karikagyűrűt, és szerzett magának egy feleséget, aki ilyen meglepetéssel várja a mostanában oly nyűgös párját. Utólag nevetve mesélte a fiúknak, hogy nem gondolta volna, mekkora kő fog leesni a szívéről azzal, hogy túl van rajta. Megtette végre! Ráadásul Szilvi barátnői szerint rendkívül romantikusra sikeredett a lánykérés, és András igazán férfias férfi.

„Véletlen” lánykérés

Kertész Balázs a Takadanobaba és a Waseda állomás között kérte meg szerelme, Sandy Villalba kezét, nem sokkal azután, hogy a tokiói metrón elhangzott az itthon is ismert „tessék vigyázni, az ajtók záródnak” mondat.

– Alig két-három órával előtte tudtam meg, hogy sikerült megszereznem a régóta áhított állást Párizsban, és hogy ősztől ott fogok dolgozni. Sandynek boldogan meséltem, hogy ez mennyire jó lesz nekünk, mert Párizs gyönyörű hely, és rendkívül jól lakható. Majd hozzátettem, hogy természetesen össze is kell házasodnunk, mert – panamai állampolgárként – csak így kap letelepedési engedélyt az Európai Unióban… Emlékszem, Sandy egy pillanatig döbbenten nézett rám, elkerekedtek a szemei, majd kirobbant, mint egy igazi latin menyecske: „Először is: igen. Másodszor: hogy képzeled, hogy így kéred meg a kezem?! A tokiói metrón vagyunk! Én romantikus lánykérést akarok! Amilyen egy hercegnőnek jár! Amit elmesélhetek majd a gyerekeinknek, amit megkönnyeznek a szüleim! Amire irigyek a barátnőim! Jaj, Baláázs…”

Kertész Balázs a tokiói metrón, két állomás között kérte örökre feleségül a panamai születésű Sandyt

– Ekkorra jutott el a tudatomig, hogy eddig még soha nem beszéltünk komolyan a házasságról. Másfél éve jártunk együtt, és számomra egyértelmű volt, hogy ha vége az egyetemnek Tokióban, akkor vagy összekötjük az életünket, vagy örökre elbúcsúzunk. De persze igaza volt. Adtam neki egy csókot, és megkértem, hogy felejtse el ezt a közjátékot… Néhány héttel később Niigata városában hatalmas tűzijáték-fesztivált rendeztek. Úgy döntöttem, elviszem piknikezni, hiszen onnan a legszebb az eget beborító fényparádé. A finálénál, amikor szinte az egész ég szikrázott, fél térde ereszkedtem, és ráhúztam az ujjára a jegygyűrűt. Másnap pedig elégedetten hallgattam, ahogy örömtől könnyezve meséli édesanyjának telefonon, hogy milyen romantikusan kérték meg a kezét…

„Romantikus” lánykérés

Monger Tamás romantikus módon, moziban, házi videót nézve tette fel a nagy kérdést szerelmének, Csaba Viktóriának

Monger Tamás hónapokig készült arra, hogy „méltó körülmények” között kérje meg kedvese, Csaba Viktória kezét. Mostanra rájött, hogy az igazi, filmes romantikához három dolog kell: megfelelő partner, megfelelő pillanat és rengeteg szervezés.

– Meg akartam lepni valami különlegessel, ami romantikus, emlékezetes, mégsem túl giccses az ő ízléséhez. Valahogy rizikósabbnak éreztem a lánykérést az esküvőnél. A menyasszony az esküvőn már csak megismétli az igent, ilyenkor pedig még bizonytalan a dolog. Szerencsére Niki, Viki legjobb barátnője már a kezdetektől a cinkostársam volt! Tőle tudtam meg például, hogy Viki arra számít, hogy valami ünnepnaphoz kötöm majd a lánykérést. Ezek után egyértelmű volt a június huszonhetedike… Találtam egy céget az interneten, amely segít a lánykérések megszervezésében, és velük együtt állítottam össze a programot. Három hétbe került mindent megszervezniük, de maga a lánykérés több hónap előkészülettel járt. Ki gondolta volna, hogy ennyi ideig tart találni egy megfelelő gyűrűt, és felvenni néhány házi videót?! Végül összeállt a terv! Egyik délután Niki, a legjobb barátnő elhívott minket moziba. Én úgy tettem, mintha nem lenne kedvem hozzá. Nem volt nehéz eljátszanom, inkább otthon ülős típus vagyok, ezért Viki könyörgőre fogta. Na, jó, duzzogtam, menjünk, de akkor olyan filmet nézünk meg, amilyet én szeretek. Matiné előadásra mentünk, ezért a páromnak nem tűnt fel, hogy a mozi üres. A barátnőtől pedig kapott egy esemest, miszerint állnak a dugóban, de sietnek…

– Nem igazán értette, miért pont a kilencedik sor négyes székre kell leülnie, ha már üres a mozi, de tudja, hogy vannak furcsa dolgaim, ezért nem firtatott semmit. Aztán elkezdődött a film. Szerencsére még az elején szóltam a csapatnak, hogy ne várjanak sokat a meglepetéssel – már tűkön ültem! Hónapokat vártam erre a pillanatra. Tíz perc után egyszer csak megszakadt a mozi, és Indiana Jones kalandjai helyett a mi házi videóinkból összeállított kisfilm kezdett peregni. Úgy ötperces lehetett, szép munka. Az utolsó kocka pedig egy kimerevített kérdés: „Főznél rám életem végéig?” Persze addigra már a kezemben volt a hatalmas virágcsokor, amelyet előzőleg a szék alá rejtettek, no meg a gyűrű. Önök szerint mit felelt?

„Lány”-kérés

Kállai Alexandra egy márciusi napon kérte meg barátja kezét. Hogy ez merőben szokatlan? Végül is, ahogy vesszük…

– Mindig igyekszem jó értelemben sokkolni a barátomat, imádom látni, hogy a meglepetéseimtől fülig ér a szája, vagy épp elsápad – nevet Alexandra. – A „fiúkérést” a szülinapjára időzítettem. Egy különleges meglepetések szervezésével foglalkozó cég emberei segítettek a tervezésben és a kivitelezésben. Eredetileg úgy volt, hogy a párom egy barátjával városnéző sétarepülésre megy, majd a földön én várom őket egy óriási transzparens előtt. De reggel jégesőre és viharra ébredtünk, így át kellett variálnom mindent. A limuzint későbbre tetettem, a molinót a segítők végül a Hősök terén feszítették ki – a pontos helye még számomra is ismeretlen volt. Gábor úgy tudta, egy baráti párral városnézésre, majd vacsorázni megyünk. Még az sem tűnt neki fel, hogy a térre érve mindhárman eszeveszetten keresünk valamit. Végül megállt a limuzin – a sofőrt is beavattam, ő vette észre a molinót –, kiszállítottam Gábort. Az ember eltervezi, hogy a nagy pillanatban majd valami gyönyörűt mond, de akkor csak azt sikerült habognom, hogy „Bocikám, én annyira, de úgy… szóval, hogy nagyon szeretlek… és egyébként is: szeretlek, szóval, válaszolnál egy kérdésre?” Megfordítottam a fejét, és ott volt az óriási felirat: „Lennél-e a férjem? Mert én lennék a feleséged!” Fülig érő szájjal azt mondta, hogy nem vagyok normális, de igen.

Kállai Alexandra egy hatalmas föliraton kérdezte meg barátját, Gábort: „Leszel a férjem? Én lennék a feleséged!”

– Nőként nem volt igényed rá, hogy ő tegye meg ezt a lépést?

– Igazából ő már megtette a kapcsolatunk ötödik hónapjában. Ültünk otthon és beszélgettünk. Egyszer csak kiment, és miután bejött, nem válaszolt egy kérdésemre sem, csak nézett némán. Majd hirtelen megcsókolt, és a számban éreztem valami furcsát: egy jegygyűrűt. Romantikus volt, de talán korai. Ekkora viszont már tényleg komoly és mély volt a kapcsolatunk, ezért gondoltam, hogy ideje „visszakérnem” a kezét. Egyébként vannak szerintem is tipikusan női-férfi „feladatok”, de a leánykérés nem feltétlen a férfi dolga. Kérje meg az a másik kezét, nemre való tekintet nélkül, aki úgy gondolja, hogy időszerű egy életre elköteleződni!

„Régimódi” lánykérés

Dr. Kiss László két évig csak messziről csodálhatta Mencselics Ilonkát, 1943 kará- csonyán tarthatták meg az eljegyzést

Dr. Kiss László 65 éve vezette oltár elé Mencselics Ilonkát, akit a Bocskai téri református templomban látott meg, és első látásra beleszeretett. Ám két évig egyetlen szót sem válthattak, csak nézték egymást.

Regénybe illő történetük – mai szemmel nézve – hihetetlen. Akkor ugyanis nem volt szokás csak úgy odamenni egy rendes, középosztálybeli úrilányhoz, és megszólítani. Nem lévén közös ismerős, aki illendően bemutatta volna őket egymásak, két évig vártak valami véletlen, „szerencsés” fordulatra, amikor a budai katolikus körben rendezett, ötórai teán (amely nyitott volt, tehát reformátusok is megfordultak ott…), a frissen jogi doktorrá avatott ifjú lekérhette táncosától szíve választottját.

– Addig csak követtem, mint az árnyék – meséli a férj, aki két évig minden vasárnap elkísérte Ilonkát és a mamáját, a templomtól hazáig. – Mögöttük mentem tizenöt lépéssel, szótlanul. Ha szóltam volna hozzá, vagy ő énhozzám, nem lett volna semmi a házasságból.

– Anyukám csak úgy hívta – mosolyodik el a felesége –, a „templomlovagod”. Mindig elsőnek ugrott fel a padból, és utolsónak ült le, hogy tovább lásson. Az istentisztelet után pedig jött utánunk. A harmadik emeleten laktunk. Anyukám bökdösött: „Nézz le az udvarra, ott áll a lovagod!”

A lovag, aki az ominózus ötórai tea után már haza is kísérhette a hölgyeket… Hamarosan a lánykérésre is sor került. Mivel az immár félhivatalos vőlegényt 1942-ben behívták katonának, 1943 karácsonyán hivatalosan is megtartották az eljegyzést. A szűk családi körben rendezett eljegyzési vacsorán a menyasszonynak nem kellett kitenni magáért. Papája volt a Gellért Szálló igazgatóhelyettese, onnét jöttek házhoz a pincérek és az ételek: csirágkrémleves (ma úgy hívjuk: spárga), libamájpástétom, borjúérmecskék, diplomatapuding, aprósütemények, gyümölcsök, feketekávé. 1944 őszén összeházasodtak. Nemrég, Újbudán, az Évtizedek ünnepség keretében 65 évi házasság után még egyszer összeadta őket a kerület polgármestere.

Olvasóink gyöngyszemei Megkértük olvasóinkat, meséljék el saját leánykérős történeteiket a Nők Lapja Cafe fórumának Hogyan kérte meg a kezem topicjában. Íme, néhány gyöngyszem a hozzászólásokból! márika: A rakodópart kövén „Nekem volt eljegyzésem, családdal, nagy vacsorával, ahogy illik. Fél év múlva felbontottam, sok minden közrejátszott, ezért nem éreztem eget verően »kellemetlen« lépésnek. Biztos vagyok benne, hogy elváltunk volna. Aki végül is a férjem lett, elvált ember volt, én meg még egyszer nem akartam Súgó Még nincs hozzászólás. Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást. Oldal tetejére