Lehet egyszerre két férfit szeretni? - Soma Mamagésa válaszol

Kedves Soma!

Fiatal lányként választottam a páromat, akivel nyolc éve vagyunk együtt – harmonikus, boldog kapcsolatban. Persze nálunk is vannak hullámvölgyek, de alapjában véve kiegyensúlyozottak vagyunk.
Sokáig probléma volt az, hogy a szerelmi együttlétek ritkábbak voltak a kelleténél. Nem a minőséggel, csak a mennyiséggel volt gond.

Emiatt abbahagytam a fogamzásgátlót, de az sem sokat változtatott a helyzeten. Aztán egy szép napon egy másik városbeli kollégával kellett együtt dolgoznom hosszabb ideig. Nálam húsz évvel idősebb, nős ember, akiről az első percben „lejött”, hogy nőcsábász. Eleinte tartottam a közös munkától, de olyan izgalommal, szenvedéllyel udvarolt, hogy viszonoztam a közeledését. (Nem vagyok hódító típus, és azonkívül, hogy megnézek egy helyes férfit, nem bonyolódtam még ilyen kalandba!) Apró bókokkal, finom érintésekkel adta a tudtomra, hogy kíván. Utolsó napunkon sor is került az együttlétre. Azóta is tartjuk a kapcsolatot – e-mailek, ritka találkák lopott percekkel. Soha nem hitegetett, hogy ebből bármi komolyabb is lehetne, hiszen ő sem hagyná el a családját, és én sem.

Szeretem a páromat, vele képzelem el az életem, a közös otthonunkat, ő legyen a gyerekeim apja. Viszont ez a másik férfi olyan vágyakat hozott a felszínre, amelyeket régen el is feledtem! Érdekes módon otthon is előjönnek ezek a kincsek, és azóta kielégítőbb a párommal a kapcsolatunk. Két férfit szeretek: egyet szerelemmel, szívem minden rezdülésével, a másikat pedig testem vágyaival.

Néha azonban elgondolkodom azon, hogy mennyire teszek ezzel jót az állandó párkapcsolatomnak? Hiszen mégiscsak van egy idegen férfi az életemben – még ha csak pusztán testileg is.

Mennyire bűn/megvetendő ez a kettős érzés?

Köszönöm a véleményed!

Üdvözlettel: Mimi

Kedves Mimi!

Az én értékrendem szerint egyáltalán nem bűn, és nem megvetendő. Nagyon is természetes, emberi, és a sok száz elolvasott levél alapján még azt is mondanám, hogy gyakori jelenség, érzés az, amelyről írsz.
Nem hiszem, hogy jogunk van egymás fölött ítélkezni, még akkor sem, ha ezt oly gyakran tesszük. Totálisan hiszek a „ne ítélj, hogy ne ítéljenek (ne ítéltessenek)” igazságában, még ha időnként belőlem is előjön a gyarló kritikus, és sekélyes részletinformációkból nagy okosan véleményt mondok a másikról. Minden ember egyedi és végtelenül összetett, ráadásul mindennek megvan az oka.

Kérdésedre, miszerint mennyire teszel ezzel jót az állandó párkapcsolatodnak, részben te magad válaszolsz: „Érdekes módon otthon is előjönnek ezek a kincsek, és azóta kielégítőbb a párommal a kapcsolatunk.” Véleményem szerint egyfajta belső erőre és tisztánlátásra utal, hogy ilyen határozottan elkülöníted a két történetet. Ezáltal valahogy mindkettő a helyén van. Nagyszerű, hogy nem estél abba a hibába (mint oly sok nő), hogy a férjedet „kevésbé” szereted, mióta van egy szeretőd. Klassz, hogy nem vetítesz bele a szeretődbe mindenfélét, jó, hogy korrektül lefektettétek az alapokat.

Az élet persze ettől sokkal rugalmasabb és kiszámíthatatlanabb, mégis meghatározó, hogyan állunk a kapcsolathoz, hol húzzuk meg a határokat, és hogy mennyire tudunk tiszta fejjel-szívvel mérlegelni. Azt tapasztalom, hogy bár léteznek általánosítások arról, hogy egy kapcsolatot mi emel fel vagy tesz tönkre, mégis mindig egyénre szabva dől el, hogy az adott esetben mi az igazság, és kinek merre visz az útja. Ugyanaz a dolog (legyen az a szeretősdi) az egyik embernek felvirágoztatja a kapcsolatát, a másik embernek tönkreteheti. Ez sok mindentől függ, a kapcsolat mélységétől, a felek érettségétől. Nekem az a meglátásom (de persze én is tévedhetek), hogy neked eléggé helyén van az eszed és a szíved. Nem érzem azt, hogy ezzel a nős nőcsábásszal veszélyeztetnéd a párkapcsolatodat. Nagyon jó, hogy a szeretőddel való viszonyba nem kezdtél belevetíteni semmit, nem kezdtél el hasonlítgatni, és általa a társadat devalválni.
Bert Hellinger azt mondja, túl nagy elvárás egy életen át hűséget várni a másiktól, és szerinte az a jó, ha ezzel nem terheljük a másikat. Én úgy gondolom, hogy ez sok esetben igaz lehet, de mondom, a párok érettségétől, a kapcsolatuk minőségétől is függ, hogy mit bírnak el, mi az, amitől valóban fejlődnek, és valóban nem árt a kapcsolatnak.
Úgy gondolom, lesz egy pont, amikor érezned kell, hogy már elég „kincset” kaptál a másiktól, amit kamatoztatni tudtál, és már érdemesebb kiszállni a szeretősdiből. Egy idő után már túl erős kötelék alakulhat ki, még akkor is, ha csak testi kapcsolatod van a szeretőddel. Egy pont után az érzelmek és a ragaszkodás is beszállnak a játékba, ami viszont már veszélyeztetheti a kapcsolatodat. Azon a ponton pedig nem lehet majd mérlegelni…

Nem jó hosszasan szeretőt tartani. A folyamatos titkolózás, az érzelmek és információk pakolgatása feltehetően sem a kapcsolatnak, sem a lelkednek nem tenne jót. Érezned kell, hol az a határ, amikor még valóban arról van szó, hogy ezt a kapcsolatot arra használod (csúnya szó, de így is lehet értelmezni), hogy örömöd, kielégültséged által felemeld a házasságodat. Megértem, hogy nyolc év után ez sok mindent beindított benned, de úgy gondolom, egy ponton túl már magától is mennie kell a dolognak, külső segítő nélkül is működnie kellene a házaséletednek. Te tudod, kibe, mibe, hova teszel energiát, mindenesetre te is tudod, hogy amire jobban figyelsz, az növekedni, fejlődni kezd. Ha a szeretősdibe, az, ha a házaséletedbe, akkor az. Most „felvillanyozódtak” benned új színek, ízek, gyönyörök, megnyíltak csatornák. Gondold végig, hogy vajon tényleg szükséged van-e még erre a férfira, vagy ez elég volt-e ahhoz, hogy kiemelje a házaséletedet a beszürkülésből? Ezt csak te tudhatod, és a te döntésed, hogyan tovább. Mindenesetre – még egyszer mondom – a testiség egy idő után átbillenhet egy másik minőségbe, ami igen megbonyolíthatja az életeteket.
Hogy nektek milyen tanításra, tapasztalatra van szükségetek, én nem tudhatom. Ehhez neked kell magadban leásnod. Ilyenkor szoktam ajánlani a Bumerángtechnika című írásomat.

Kérdezd meg a lelkedet, mit akar. Ez a lényeg, nem pedig az, hogy ki mit mond vagy hogyan ítél. Éberséget kívánok!

Soma Mamagésa