Erőszak - szavakkal

A folytonos titkolózás, leszólás, kritizálás, vádaskodás, gúnyos viccelődés, becsmérlés, tagadás, parancsolgatás, fenyegetés, dühkitörés mind-mind a szóbeli erőszak eszköztárának kellékei. Egyiket sem kell bemutatni, hiszen mindenkinek volt már szerencséje hozzájuk. De milyen lehet nap mint nap gonosz megjegyzések tömkelegét elviselni, ráadásul pont attól az embertől, aki a társunknak nevezi magát? Szokták mondani, ezek csak szavak. Nem fájnak, nem hagynak nyomot. Tévedés. Nagyon is hagynak, csak valahol egészen belül, ott, ahol már nem látszik.

Erika (29) két évig élt együtt párjával, Zolival, amikor ráébredt, hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatukban. „Bármit mondtam, megcáfolta, és ellenkezett velem. Leszólta a gondolataimat, ötleteimet, terveimet. Lehetetlen volt számára, hogy elfogadja a véleményem, legyen szó bármilyen apróságról, akár a hétvégi programról, az öltözékemről vagy a vasárnapi menüről. Olyan logikusan érvelt ellenem, mondván, ő csak jót akar az »építő kritikával«, hogy általában kételkedni kezdtem magamban. Lassan már úgy éreztem, semmit sem tudok jól csinálni” – meséli Erika.

Anita esete egészen más. Mindig tudta, hogy partnere, Ákos hirtelen haragú, és könnyen dühbe jön, de ez a kapcsolatuk elején még nem okozott érzékelhető problémát. Az esküvő után azonban a férfi egyre agresszívabb lett, és indulatait Anitán vezette le. Minden apróság miatt, sokszor pedig teljesen ok nélkül ordítozott, kiabált, dühöngött. A lány sokáig tűrte a megaláztatást, miközben egyre inkább próbált alkalmazkodni, megfelelni, hogy Ákosnak ne legyen oka haragudni. Azonban semmi sem használt. Amikor már nem bírta tovább, elköltözött, és beadta a válókeresetet.

Erika és Anita mindketten úgy érezték, velük van a baj, hiszen minden igyekezetük ellenére sem tudtak megfelelni párjuk elvárásainak. Nem értették, miért nem működik jól a kapcsolatuk, és miért nem képesek problémáikat megbeszélni partnerükkel. Ma már tudják, nem rajtuk múlt. Mindketten társuk szóbeli erőszakosságának estek áldozatul.

Láthatatlan sebek

A szóbeli bántalmazás a párkapcsolati erőszak azon formája, amely, bár nem hagy látható sérüléseket, de éppolyan fájdalmas lehet, gyógyulása pedig a hétköznapi sebeknél jóval tovább tart. Nemcsak az őrült dühöngés, a vad fenyegetőzés, a becsmérlés vagy egyéb agresszív megnyilvánulások minősülnek szóbeli erőszaknak, hanem – ahogy Erika esetében is láttuk – az állandó, finom kritizálás, a csöndes ridegség, az apró sértések vagy a lenéző megjegyzések is. Tulajdonképpen minden szó vagy hangsúly, amelyet bántónak, ellenségesnek, fájdalmasnak érzünk magunkra nézve.

Fontos, hogy férfiak is szenvedhetnek társuk szóbeli bántalmazásától, ám legtöbbször sajnos a nők kerülnek „rossz oldalra”. A legnagyobb gond, hogy az áldozat hiába próbálja megbeszélni partnerével, milyen fájdalmasan érintik a kimondott szavak, ez szinte sosem sikerül. A bántalmazó ugyanis foglalkozik a problémával, tagadja viselkedését, vagy egy „bolhából csinálsz elefántot!” jellegű mondattal elintézi a dolgot, elhitetve párjával, hogy ő látja tévesen a helyzetet, vagy netán hogy eleve ő a hibás. Ettől a bántalmazott önbizalma egyre apróbbra zsugorodik, a folytonos kételkedéstől pedig már maga sem tudja, helyes-e, amit hall, jogos-e, amit érez.

A valódi háttér

A szóbelileg bántalmazott nők általában azt hiszik, bennük van a hiba, ők a felelősek párjuk viselkedéséért, valamint hogy egész egyszerűen nem értik meg egymást. A valóság azonban messze van ettől. A bántalmazó fél ugyanis eleve nem is akarja megérteni társát. Ő egészen mást akar, uralkodni felette. Hiába vágyik az „áldozat” együttműködésen, egymás támogatásán alapuló kapcsolatra, ha párja nem akar együttműködni, sőt egyenesen ellenségként kezeli őt.

A bántó, leszóló megjegyzések, a viccnek álcázott gúnyolódás vagy az ok nélküli megalázó szavak mind-mind arra szolgálnak, hogy a bántalmazó érzékeltesse hatalmát partnere felett. Az ilyen viselkedés oka a szakértők szerint a bántalmazót gyerekkorában érő szóbeli erőszakra vezethető vissza. A legtöbb esetben ezek az emberek nincsenek tisztában azzal, hogyan bánnak partnerükkel. Éppen ezért véletlenül sem ismerik el, hogy valamiben is hibásak lennének.

De akkor mit lehet tenni?

• Ha felismerted, hogy szóbeli erőszak áldozata vagy, először is mérlegeld, mennyire fontos számodra ez a kapcsolat! Ha még friss a dolog, talán jobb (és sokkal egyszerűbb) mielőbb odébbállni. Ha mégis úgy döntesz, adsz még egy lehetőséget párodnak, hogy változtasson a viselkedésén, olvass tovább!

• Gondold végig magadban, társad milyen kijelentéseivel, megnyilvánulásaival szokott megbántani. Húzz konkrét határokat, majd tudasd partnereddel, hogy ezután nem tűröd el tőle az ilyen jellegű megjegyzéseket, viselkedésformát! (Ez persze még önmagában nem lesz eredményes, ne is várd, hisz eddig sem volt az.)

• Ezután nagyon figyelmesnek kell lenned. Amint ismét valami sértőt mond, vagy csak készül mondani, azonnal le kell állítanod! Fontos, hogy ne próbálj vitatkozni vele, ne magyarázkodj, ne menj bele a „játékba”, csak határozottan szólítsd fel, hogy hagyja ezt abba. Mondhatsz bármi hasonlót: „Soha többet ne beszélj így velem!”, „állítsd le magad!”, „ne ítélkezz felettem!”, „nem tetszik a viselkedésed!”, „nem érzem jól magam veled!”. Légy erélyes és tekintélyt parancsoló. Az is segíthet, ha egyből kimész a szobából, elhagyod a helyszínt.

• Ez a megoldás hatásos lehet, ha tudatosul partneredben, fel kell hagynia eddigi viselkedésével. Ha együttműködik veled, helyrehozható a kapcsolat. Gyakran azonban a szóbeli bántalmazók egyáltalán nem képesek érett emberi kapcsolatok létrehozására. Ilyen esetben jó, ha felkeresel egy pszichológust, aki járatos a témában. Ha teheted, mindenképpen vidd el párodat is!

Szakértök

párkapcsolati és párkereső tanácsadó
Kérdezd szakértőnket!

Több szakértő

Ha úgy döntesz, változtatsz a helyzeteden, az is benne van a pakliban, hogy elveszíted a párodat. Azonban ne felejtsd el, a tisztelet, a megértés, a bátorítás mindenkinek kijár, a párkapcsolatot pedig azért találták ki, hogy kölcsönösen segítsük, támogassuk egymást. Ekkor mondhatjuk, hogy „igen, összetartozunk”. Máskülönben szó sincs erről. Hiszen ha ezek a feltételek nem teljesülnek, párkapcsolatunkban is könnyen egyedül maradhatunk.

Ha többet szeretnél tudni a témáról, keresd Patricia Evens Szavakkal verve című könyvét (Háttér Kiadó, Budapest, 2004).