A Széchenyi utcán a csapadékcsatorna nyomvonalának helyreállítása – aszfaltozása – történik. Az útszélesítés alsó aszfaltrétegének beépítését követően a forgalom átterelése várható, majd a páratlan oldalon víznyelőaknák építése kezdődik. Jelzőlámpa- és hírközlési alépítmények kivitelezése zajlik a páratlan oldaltól a félpályáig, ezen kívül közvilágítási oszlopok alaptestjeinek készítése és járdaépítés történik.
A Széchenyi utca és az Arany János utca közötti építési területen csatornaépítés, csobogók építése, a közvilágítási oszlopok alaptestjeinek kivitelezése, valamint elektromos kábelek fektetése, hírközlési alépítmények építése zajlik.
Az Arany János utcán elektromos kábeleket telepítenek.
A Simonffy utca és a Széchenyi utca közötti építési területen folytatódik a csapadékcsatorna és az ivóvízvezeték építése, a hírközlési kábelek elhelyezése, s kavicságyazat készül.
A Hatvan utcán az útszegély-építés és a járdaépítés folytatódik az utca páros oldalán.
A Hatvan utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca közötti építési területen betonalap-építés zajlik, valamint gépházakna födémének zsaluzása.
A Bajcsy-Zsilinszky utcának a nyugati kiskörút és a Pásti utca közötti szakaszát teljesen lezárják, itt úttestbontás, aszfaltmarás, szegély-, járda-, útalap-bontás, szegélyépítés kezdődik. (Ezen kívül – más beruházás keretében – a Piac utcai torkolatban díszburkolat kialakítása történik.)
A Bajcsy-Zsilinszky és a Simonffy utca közötti építési területen hírközlési kábelek telepítése, kavicságyazat készítése, betonalap készítése zajlik.
A Simonffy utcán a Bajcsy-Zsilinszky utca lezárása miatt kétirányú forgalmi rendet vezetnek be, így a járműforgalom fenntarthatósága érdekében itt kivitelezési munkák nem lesznek.
Családi ügyek : Anya leszek! - Csak egy kis nyafogás
Anya leszek! - Csak egy kis nyafogás
2008.11.11. 14:00
Tudom, ilyenek a pasik, de akkor is elkeserítő, hogy a férjem semmit sem mondott az új frizurámra. Semmit! Észre sem vette, hogy fodrásznál voltam, pedig lelkesen és büszkén toppantam elé.
Tudom, ilyenek a pasik, de akkor is elkeserítő, hogy a férjem semmit sem mondott az új frizurámra. Semmit!
Myreille
Észre sem vette, hogy fodrásznál voltam, pedig lelkesen és büszkén toppantam elé. Csak a halk dobpergés és a célzatos fénysugár hiányzott. Egyszerűen leragadt a pocakomnál, és azonnal a hasammal, illetve a hasamban növögető kölyökkel kezdett el beszélgetni. „Helló! Szia! De szeretlek!” Mocorgásra biztatta – „rúgj egy nagyot!” –, de a gyerek már most akaratos, nem produkálja magát kérésre. (Vajon kire ütött?) Végül ebbe az apja is belenyugodott, és tett-vett tovább. Rám se nézett. Jobban mondva: a mellemig még felemelte a tekintetét, elmosolyodott, mint egy jóllakott napközis, majd újra átadta magát valami fontos és halaszthatatlan elfoglaltságnak. Sértett primadonnaként legalább három másodpercig vártam, aztán elkövettem azt az idiótaságot, hogy sziklaszilárd és kisesküvel megerősített elhatározásom ellenére nem bírtam tovább, és rákérdeztem. „Tetszik az új frizurám?” Egy nő azonnal észrevette volna a változást, mert most nem olyan, mint amilyen általában, ráadásul a fodrász szépen beszárította, amire én képtelen vagyok. Öt perc hajszárítást gond nélkül kibírok, viszont a következő öt nálam felér fél óra várakozással a fogorvosnál.
Tornádó tombolt a lelkemben, amíg arra vártam, hogy az uram végre nyilatkozzon az új frizurámról. Rutinos férfiak ilyenkor az asszony hajkoronájára emelik tekintetüket, és hihető hangsúllyal kijelentik, hogy most sokkal jobb, mint korábban. Esetleg hozzáfűzik: „Csinos vagy!” Emberem viszont kamasz fiúkat megszégyenítő bátorsággal elhagyta a szobát, és a másik szobából annyit kiabált át, hogy „nagyon szuper lett!”.
Mivel nem vagyok veszekedős fajta, magamban pufogtam. Eddig igazán jól megvoltam a terhességgel, nem zavart a pocakom, sőt szerettem, minden este nézegettem kicsit a tükörben, de most kétségbe estem. Hiába változom, és hiába változtat meg a terhesség, a bennem élő vadóc nőci, akinek szüksége van a pasik elismerő pillantásaira, nem halt meg, sőt ugyanakkora figyelemre áhítozik, mint az új szereplő, az anya.
Haragtartó sem vagyok, ezért egy óra múlva már vidáman csacsogtam a férjemnek arról, hogy milyen új ruhákat szereztem egyre méretesebb utódunknak, és hogy színes halakat tervezek festeni a gyerekszoba falára. Erősen működik bennem a fészekrakó ösztön, ha téglát és maltert kapok a kezem közé, házat építek.
Szombaton viszont ismét drámáztam. Elszabadult a nőci, aki még mindig huszonhat évesnek érzi magát, és főfoglalkozása a pasizás. Hisztizett. Természetesen csak a fejemben, és csak nekem. Kezdte azzal, hogy nem sikerült beszárítania a haját igazi frizurává, majd folytatta azzal, hogy „nincs egy göncöm se”, ugyanis ruhatáram kilencven százalékát nem tudom használni, pedig éppen most bukkant elő az a szoknya, amelyet a tavalyi, nyár végi leértékelésen vettem azzal a szent elhatározással, hogy erre a nyárra belefogyok. Kerekebb vagyok, mint valaha, de cserébe gyerekem lesz.
Rólam viszont fontos tudni, hogy a hisztit mindig rosszul viselem, hatására nyűgös leszek, főleg akkor, ha én hisztizek. Ráadásul a helyzet tovább romlott, mert megdagadt lábaimat egyetlen nőies lábbelibe sem tudtam belegyömöszölni, így megint a széthordott vietnami papucsot találtam a lábaimon.
Feszült és nyűgös voltam, éppen ideális állapotban a másfél óra jógához. Terhességem 14. hetétől rendszeresen járok jógára. Szombat délben ennyi jár nekem. Félreteszek minden halaszthatatlan dolgot – azaz nem kutatok piacokon régiségek és finom falatok után –, és megyek, kitartóan és rendszeresen. Kamaszkorom óta szerettem volna jógázni, de eddig időhiány és lustaság miatt nem jutottam el. Most viszont a jóga maga a mennyország. Átmozgat és megnyugtat. Sőt, hétről hétre egyre barátságosabb lettem mindenkivel. (Mert zárkózott kis kő tudok lenni, ha éppen nem írok.) Fernezelyi Bori áttörte a várfalaimat, és olyan közel került, hogy mostanra az óra előtti rövid beszélgetés során, amikor mindenki elmondja, hogy van, én bejelentettem: „Rosszkedvem van.” Idegenek előtt ritkán szoktam így kitárulkozni. Udvariatlanságnak tartom ugyanis. Az én bajomat nekem kell cipelni. (Igen, mártíralkat is vagyok. Családi vonás.) Bori viszont annyival elrendezett, hogy nem baj, ha rosszkedvem van, mert akkor sokkal mosolygósabb vagyok, mint amúgy. Nem volt más választásom, rögtön el is nevettem magam, és miután kifogták a szelet a hisztivitorlámból, tíz centivel a föld fölött közlekedtem. Hazafelé, hogy biztosan visszaálljon a világ rendje, néhányszor elmantráztam: „hisztizni hülyeség”, jutalmam pedig nem volt más, mint hogy egy szép, barna szemű pasi úgy adta át a helyet a villamoson nekem, a kismamának, mint akit a világon a legjobban kell óvni, és a szemében ott csillogott az a bizonyos valami, amitől egy nő kívánatosnak és szépnek érzi magát.
Itt vagyunk!
"A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.
Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, [...] a házasságon belüli nemi erőszakot [...]" Tovább…
(Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993)
Hopp Juliska, hopp Mariska,
Sej gyere vélem egy pár táncba,
Sej gyere vélem egy pár táncba.
Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.
Fogd a kontyot, hogy ne lógjon,
Sej, hogy a hajtű ki ne hulljon,
Sej, hogy a hajtű ki ne hulljon.
Papák, mamák, üdvözlünk,
Szerető szívvel köszöntünk.
Elmondjuk mi most néktek,
Mivel töltöttük az évet.
Verset mondunk, énekelünk,
Ti meg tapsoljatok nekünk!
Egyetek,vegyetek,
Hadd nőjön a begyetek!
Szervusz, szervusz nyuszi pajtás,
én vagyok a róka.
Mit köszöngetsz, hisz mi ketten sose voltunk jóban!
Óh, pedig én úgy szeretlek, mint medve a mézet,
Ha lehetne nyuszi pajtás, rögtön megennélek.
Tudom, tudom, de úgy hiszem, felkopik az állad,
Elszaladok, utol nem érsz, fürgébb vagyok nálad.
Mese-mese mátka,
Csillagos madárka,
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!
Gólya viszi a fiát,
Utoléri az anyját.
Gyere, Gyuri, a térdemre,
Lovagoljunk Debrecenbe,
Veszünk ottan vásárfiát,
Szépen szóló kis muzsikát.
Volt egyszer egy kemence,
Belebújt a kis Bence.
Kormos volt a kemence,
Fekete lett kis Bence.
Ránézett a mamája,
Nem ismert a fiára.
Becsukta a kemencét,
Jól elverte kis Bencét.
Hátamon a zsákom,
Zsákomban a mákom,
Mákomban a rákom,
Kirágta a zsákom,
Kiesett a rákom,
Kihullott a mákom.
Aki szánja károm,
Fogja meg a rákom,
Szedje fel a mákom!
Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?
Öt ujja van a gesztenyefa-levélnek,
öt ujja van, mint a gyerek kezének.
öt ujja van, nem mind olyan,
a legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja, hét ujja,
hozzá még a hátulja!
"Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal."
/Woody Allen/
"Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel."
Bertrand Russel
"Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért."
/Sophia Loren/
"Vajon volt-e Ádámnak köldöke?"
/Jacques Dutronc/
"A világon a legtöbb bajt a túlságosan tevékeny emberek okozzák. Mennyivel boldogabbak lennénk, ha a politikusok és a tudósok egy kicsit lustábbak lennének!"
/Evelyn Waugh
"Aki megöl egy embert, az gyilkos.
Aki megöl egymillió embert, az hódító.
Aki megöl mindenkit, az isten."
Mielőtt még orvoshoz rohangálnál... 2008.11.11. 16:59
Itt a megfázásos-influenzás időszak. Lépten-nyomon köhögő, tüsszögő emberekkel futunk össze. Akaratukon kívül is megfertőzhetnek minket. Mi a teendő, ha a megfázás első jeleit észleljük magunkon? Ne ijedjünk meg! Tovább >>
Fedezd fel az igazi forró csoki hangulatot! 2008.11.11. 18:05
Tudtad, hogy a forró csokoládét már az aztékok is ismerték, és az istenek italának nevezték? Ezt a finomságot a Dr. Oetker Choco-Chocónak nevezte el, és praktikus kiszerelésben eljuttatja hozzád is, hogy legyen mivel felmelegíteni barátaiddal a hideg hétköznapokat. Tovább >>
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tudom, ilyenek a pasik, de akkor is elkeserítő, hogy a férjem semmit sem mondott az új frizurámra. Semmit! Észre sem vette, hogy fodrásznál voltam, pedig lelkesen és büszkén toppantam elé. 
Feszült és nyűgös voltam, éppen ideális állapotban a másfél óra jógához. Terhességem 14. hetétől rendszeresen járok jógára. Szombat délben ennyi jár nekem. Félreteszek minden halaszthatatlan dolgot – azaz nem kutatok piacokon régiségek és finom falatok után –, és megyek, kitartóan és rendszeresen. Kamaszkorom óta szerettem volna jógázni, de eddig időhiány és lustaság miatt nem jutottam el. Most viszont a jóga maga a mennyország. Átmozgat és megnyugtat. Sőt, hétről hétre egyre barátságosabb lettem mindenkivel. (Mert zárkózott kis kő tudok lenni, ha éppen nem írok.) Fernezelyi Bori áttörte a várfalaimat, és olyan közel került, hogy mostanra az óra előtti rövid beszélgetés során, amikor mindenki elmondja, hogy van, én bejelentettem: „Rosszkedvem van.” Idegenek előtt ritkán szoktam így kitárulkozni. Udvariatlanságnak tartom ugyanis. Az én bajomat nekem kell cipelni. (Igen, mártíralkat is vagyok. Családi vonás.) Bori viszont annyival elrendezett, hogy nem baj, ha rosszkedvem van, mert akkor sokkal mosolygósabb vagyok, mint amúgy. Nem volt más választásom, rögtön el is nevettem magam, és miután kifogták a szelet a hisztivitorlámból, tíz centivel a föld fölött közlekedtem. Hazafelé, hogy biztosan visszaálljon a világ rendje, néhányszor elmantráztam: „hisztizni hülyeség”, jutalmam pedig nem volt más, mint hogy egy szép, barna szemű pasi úgy adta át a helyet a villamoson nekem, a kismamának, mint akit a világon a legjobban kell óvni, és a szemében ott csillogott az a bizonyos valami, amitől egy nő kívánatosnak és szépnek érzi magát.
.jpg)
Ajánlott kor (hó): 
Itt a megfázásos-influenzás időszak. Lépten-nyomon köhögő, tüsszögő emberekkel futunk össze. Akaratukon kívül is megfertőzhetnek minket. Mi a teendő, ha a megfázás első jeleit észleljük magunkon? Ne ijedjünk meg! 
Tudtad, hogy a forró csokoládét már az aztékok is ismerték, és az istenek italának nevezték? Ezt a finomságot a Dr. Oetker Choco-Chocónak nevezte el, és praktikus kiszerelésben eljuttatja hozzád is, hogy legyen mivel felmelegíteni barátaiddal a hideg hétköznapokat.