Lehet, hogy leszbikus vagyok? - Soma Mamagésa válaszol

Kedves Soma!

Régóta olvasom a leveleidet, és úgy gondolom, széles látókörű, tapasztalt nő lehetsz, ezért fordulnék most hozzád.

Teljesen kiegyensúlyozott, harminckét éves értelmiségi nő vagyok, de történt valami, ami megbolygatta, vagyis megváltoztatta az életemet. Boldog párkapcsolatban élek immár öt éve, de most valami, vagyis valaki elbizonytalanított.

Az egyik hétvégén lánybulit tartottunk a barátnőimmel, egyikünk születésnapja alkalmából. A végére elég rendesen becsíptem, és a legkedvesebb gyermekkori barátnőm felajánlotta, hogy pihenjem ki magam nála. Ennek a pihenésnek birkózás, nevetgélés lett a vége, és amire a legkevésbé számítottam, elkezdtük felfedezni egymás testét. Először megrémültem attól, amit teszek, de jólesett minden, amit azon a hajnalon átéltünk együtt. Ennek azóta intenzív folytatása lett, és valahogy szívesebben vagyok már vele, mint a párommal. Egyre több mesét találok ki otthon: most ide megyek, ma később végzek stb. Imádom a férfiakat, mindig is férfifaló voltam, de most úgy érzem, megérintett a női szerelem. A párom roppant konzervatív, nem értené meg ezt a helyzetet. Azon is felháborodik, ha két fiatal nyilvánosan csókolja egymást. Nem szeretnék hazudozni, de igénylem és kívánom a barátnőm közelségét, érzelmeit, szeretetét, érintését. Ez teljesen más, mint egy heteroszexuális kapcsolat.

Mit tegyek? Mindkettőjükre szükségem van, de tudom, hogy ez a románc hosszú távon a párom és köztem konfliktusokhoz vezetne, és nem akarom őt elveszíteni. Ha pedig nővel élnék, a családom elfordulna tőlem, sőt lehet, hogy megvetnének a barátaim is.

Nem látom a kiutat. Kérlek, segíts!

Anita

Kedves Anita!

Hogyhogy nem látod a kiutat? Az élet játék, nem kell mindent ilyen véresen komolyan venni! Nem ilyen egyszerű, nem minden csak fekete vagy fehér.

Először is, miért kellene a családodnak az életed minden apró részletéről tudnia? Ez MAGÁNÜGY. Nem tartozik senkire. Ha neked jólesik, téged feltölt, akkor szuper! Azzal mindenki jól jár. Ha egy embertársunknak valami úgy okoz örömet, hogy ezzel senkinek nem árt, senkit nem károsít, akkor az mindenki javára válik. Ezzel örömöt, fényt, energiát viszel magaddal mindenhova. Az, hogy a párod konzervatív, az ő baja – ha ez egyáltalán problémát okoz neki. Mindenesetre ez az ő értékrendje, amit neked nem kell magadra venned. Te légy annyira szilárd, merj annyira önmagad lenni, hogy ne akarj megfelelni mások elvárásainak, ne akarj igazodni mások értékrendjéhez! Én nem látok ebben semmi rosszat vagy furát, hogy a barátnőddel örömködtök. Fiatalabb éveimben többször is kipróbáltam, milyen nővel együtt lenni, mindig pozitív élmény volt. És konkrétan ez a tapasztalás is kellett ahhoz, hogy tudjam: tutira heteroszexuális vagyok, mert bennem egy nő után mindig hiányzott valami. Én csakis férfival tudom megélni a teljességet, de abszolút meg tudom érteni a homoszexuálisokat, biszexuálisokat és leszbikusokat is. Minden ember külön univerzum, végtelenül összetett és egyedi. Nem hiszem azt, hogy bárki is megítélhet egy másik embert, aki egy külön világ. Nem lehet mindig tudni az okokat, hogy egy adott dolog megélésére épp miért van szükségünk.

Számomra az egyetlen zavaró vagy elgondolkodtató a történetedben az, hogy egy olyan férfival élsz együtt, akinek erről az örömödről nem számolhatsz be. Az írásodból úgy tűnik, hogy attól tartasz, a társad ezért megvetne. Tehát szerinted ha megtudná a kedvesed, hogy te a barátnőddel miket csinálsz, akkor az konfliktust szülne, vagy ha meglátná a valódi lényed, akkor lehet, hogy el is hagyna. Érdemes lenne elgondolkodnod, hogy valóban ő-e a párod. A valódi szeretet ugyanis feltétel nélküli, és nem birtokol. A valódi szeretetben örülünk annak, ha a másiknak jó, nem akkor szeretjük a másikat, ha megfelel az elvárásainknak. Az az ember, aki elfordul a másiktól, mert megtud róla valami olyasmit, amit addig nem sejtett, és az nem fér bele az ő elképzeléseibe, akkor az az ember nem is szerette igazán a másikat. Legyen az bármilyen relációban: barátként, társként, családtagként.
Ráadásul én nem hiszek abban, hogy két ember évtizedeken át csak egymásra vágyik, csak a párját kívánja. Szerintem ez egy gyermeteg illúzió. Nem ez a párkapcsolat lényege, hogy megköveteljük a másiktól, hogy „csak rám vágyhatsz, és csak velem lehetsz”. Ez így nem működik. Ettől függetlenül létezhet valódi hűség. Ezen az önmagamhoz való hűségből fakadó hűséget, nem pedig az elfojtáson alapuló megfelelni vágyást értem. Úgy gondolom, ehhez érettség kell: sok-sok tapasztalat, önismeret.

Bármilyen nemű emberek, ha egymás társaivá válnak, akkor az olyan csodálatos támogató szövetség, ahol az időnkénti természetes konfliktusok mellett végig jelen van a szeretet. A szeretet pedig a másik megértésére, elfogadására törekszik. Úgy gondolom, a te fő konfliktusod most saját magaddal van. Nem az a lényeg, hogy a barátnődet bevállalod-e, hanem hogy saját magadat mennyire mered meglátni. Gondolkodj el azon, hogy alapvetően mennyire akarsz másoknak megfelelni, mennyire van hatással mások értékrendje a tiédre. Mennyire éled meg a saját akaratod, elképzeléseidet, mennyire adsz hangot a saját véleményednek, mennyire mersz szabad lenni?
Tanuld meg, hogy ha valakiben rossz érzést hozol fel, az az illető baja! Ha én ezt nem tudnám, már szétestem volna… Annyiféle reakciót váltok ki, hogy ha hagynám, hogy a hatása alatt legyek, már azt sem tudnám, ki vagyok. Nem mások visszajelzésétől kell függővé tenni az önértékelésünket! Azt saját magunknak kell felépítenünk! Ez egy illúzióvilág, mi írjuk a saját forgatókönyvünket. Az a helyzet, amelyben most a barátnőddel vagy, mindebben segít fejlődni.

Egyébként nekem az a véleményem (de ez is csak egy vélemény a sok közül), hogy aki azt gondolja, hogy csak a heteroszexuális kapcsolatoknak van létjogosultságuk, az korlátolt. Elhiszem, hogy biológiailag a szexualitás célja a nemzés, no de hál’ istennek, nem csak a biosz van…

Hajrá, Anita, kívánok neked sok-sok erőt, bátorságot önmagad megismeréséhez!

Soma Mamagésa