A Széchenyi utcán a csapadékcsatorna nyomvonalának helyreállítása – aszfaltozása – történik. Az útszélesítés alsó aszfaltrétegének beépítését követően a forgalom átterelése várható, majd a páratlan oldalon víznyelőaknák építése kezdődik. Jelzőlámpa- és hírközlési alépítmények kivitelezése zajlik a páratlan oldaltól a félpályáig, ezen kívül közvilágítási oszlopok alaptestjeinek készítése és járdaépítés történik.
A Széchenyi utca és az Arany János utca közötti építési területen csatornaépítés, csobogók építése, a közvilágítási oszlopok alaptestjeinek kivitelezése, valamint elektromos kábelek fektetése, hírközlési alépítmények építése zajlik.
Az Arany János utcán elektromos kábeleket telepítenek.
A Simonffy utca és a Széchenyi utca közötti építési területen folytatódik a csapadékcsatorna és az ivóvízvezeték építése, a hírközlési kábelek elhelyezése, s kavicságyazat készül.
A Hatvan utcán az útszegély-építés és a járdaépítés folytatódik az utca páros oldalán.
A Hatvan utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca közötti építési területen betonalap-építés zajlik, valamint gépházakna födémének zsaluzása.
A Bajcsy-Zsilinszky utcának a nyugati kiskörút és a Pásti utca közötti szakaszát teljesen lezárják, itt úttestbontás, aszfaltmarás, szegély-, járda-, útalap-bontás, szegélyépítés kezdődik. (Ezen kívül – más beruházás keretében – a Piac utcai torkolatban díszburkolat kialakítása történik.)
A Bajcsy-Zsilinszky és a Simonffy utca közötti építési területen hírközlési kábelek telepítése, kavicságyazat készítése, betonalap készítése zajlik.
A Simonffy utcán a Bajcsy-Zsilinszky utca lezárása miatt kétirányú forgalmi rendet vezetnek be, így a járműforgalom fenntarthatósága érdekében itt kivitelezési munkák nem lesznek.
Nem vagyok ideges, se nyugtalan, csak azt szeretném, ha időben kész lenne minden, és nem kellene kapkodni. Utálok kapkodni.
Myreille
A kapkodáson kívül még elkésni is utálok. Az persze biztos, hogy a szülésről nem tudok elkésni, de borzasztóan zavarna, ha arra jönnénk haza a kórházból, hogy kupi van itthon és hiányzik valami apróság. Na jó, kicsit kényszeresnek tűnhet minden tettem, pedig én átgondoltságnak hívom. Gondolatban számtalan főpróbát tartok. Összekészítem a cuccokat a kiságyhoz, fel nem húzom, addig se porosodjon, és újra átnézem, mi mindent pakoltam be a kórházi táskába, eszembe jut még néhány fontos dolog. WC-papírból inkább két tekercset teszek be, meg előkaparok egy régi hálóinget, inkább legyen több, mint kevesebb alapon.
A férjem nyugtatgat, olykor mosolyog rajtam. „Nem kell aggódni, bármit bármikor be lehet szerezni.” Az eszemmel én is tudom, de vidéken töltött gyerek- és kamaszkoromban belém ivódott, hogy mindenre előre kell gondolni, pl. vasárnap és hétfőn nincs kenyér a boltban. Amúgy meg az elmúlt évek nagy leckéje pedig nem más, ami felnőttségem következménye, hogy belém rögzült, minden idiótaságomért én magam vállalom a felelősséget. Másrészt túlzottan udvarias vagyok, hogy el nem végzett feladataimmal másokat terheljek.
Tulajdonképpen bármit kérhetnék férjecskémtől, segít ő nekem, de legtöbbször makacs öszvér vagyok, és nagy pocakkal székre áll és ablakot pucol, mert nem érkezhet meg úgy csemeténk, hogy a napsugár ne essen seggre fényesre pucolt ablakainkon. Sőt, elérkezettnek láttam az időt, hogy a könyvespolcot is lepakoljam, leportalanítsak 14 méternyi könyvet, és visszapakoljam. Majd mintegy levezetésképpen kimostam a rongyszőnyegeket és a függönyöket.
A kapkodáson, elkésésen kívül még várni is utálok. Semmi jelét nem látom, hogy szülni fogok, na jó, a nagy hasam gyanús lehet, de nem érzek semmilyen változást. Olyan, mintha mindig is ilyen nagy pocakom lett volna, amelyben egy gyerek mocorog.
Itt volt, majd elmúlt a szülés orvosilag tervezett időpontja, és mindenki azt kérdezgeti tőlem, hogy mikor fog megszületni a fiam. Fogalmam sincs, válaszolom nem túl udvariasan a harmadik kérdezőnek, de utána enyhítek a pengeéles kifakadáson, hogy bármelyik pillanatban megindulhat a szülés, illetve a gyerek jön, ha jönni akar. Drága férjuram is idegesít rendesen, mert ahányszor felhívom, köszönés nélkül a „szülünk?” kérdést szegezi nekem.
Mindenki nagyobb transzban van, mint én.
A 7. heti ultrahangon végtelenül hosszúnak tűnt az előttem álló 33 hét, de hiába peregtek el a hetek, és közeleg a szülés időpontja, boldog tudatlansággal várom. Felfoghatatlan, hogy egy kész emberke nyújtózik, rugdalózik és csuklik a hasamban. Nem tudom felfogni, milyen lesz anyának lenni, de biztos, ami biztos, halakat festettem a gyerekszoba falára, és bízom az ösztönökben. A repüléssel is így voltam. Tudtam, hogy jó lesz. Azt pedig már csak remélem, hogy a gyerekes dolog is jobb lesz, mint ahogy a repülés is jobb a valóságban, mint a képzeletemben.
A 38. heti ultrahangon, az olyan avatatlan szemek, mint az enyémek, semmit sem láttak, csak azon mosolyogtam, hogy a doki bácsi megmutatta, hogyan lebeg a fiam haja a magzatvízben. A 39. hét viszont terhességem legőrültebb hete. Az éjszaka közepén elrohanok a Füvészkertbe tündérrózsát nézni, majd a 39. hét harmadik napján „oké, én kész vagyok!” felkiáltással a frászt hozom mindenkire. Nem a kiborulás szélén tántorogok, nem is a magzatvíz folyt el, hanem megérkezett az isteni jel. Történt ugyanis, hogy életemben először sikerült olyan paradicsomlevest főznöm, amilyet a nagymamám szokott.
Figyelem, de semmi jelét nem látom a közelgő szülésnek. Miközben azon tépelődöm, hogy észre fogom-e venni, ha megindul a szülés, a világ új arcát mutatta meg, a nyákdugó személyében. Úgy tett, mit egy rossz szerető. Felcsigázott, majd cserbenhagyott. Elment a nyákdugó, de a szülés csak nem akar beindulni. Várakozás. Várakozás. Kórházba járás.
A lakás csillog-villog, a ruhák vasaltan sorakoznak a gardróbban, nincs mit tenni, várakozni kell. Leülök és olvasok, de csak azért, mert a pocakom és a kánikula annyira belassít, hogy mozdulni már nem nagy öröm. Hirtelen kifogytam minden fontos és halaszthatatlan tennivalóból. Végtelen nyugalom uralkodik el rajtam. A táskához összekészítem a kiskönyvet és a szükséges papírokat. Feltöltöm a fényképezőgép akkujait és üresre törlöm az SD-kártyát.
Gondolatban végrendelkezem, ám senkinek se merem elmondani, hogy amint érzem a szülés közelségét, megváltozik a viszonyom a halállal. Helyette cetlit írok a férjemnek. Fontos telefonszámokat sorolok fel, biztos, ami biztos alapon, első helyen anyuét, majd ráruházom azokat a feladatokat, amelyeket én nem tudok teljesíteni, kórházi időtöltésem miatt: gyerekorvoshoz elrohanni, vényeket elhozni és kiváltani, mérleget bérelni stb. Már mindent előkészítettem…
Itt vagyunk!
"A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.
Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, [...] a házasságon belüli nemi erőszakot [...]" Tovább…
(Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről, 1993)
Hopp Juliska, hopp Mariska,
Sej gyere vélem egy pár táncba,
Sej gyere vélem egy pár táncba.
Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.
Fogd a kontyot, hogy ne lógjon,
Sej, hogy a hajtű ki ne hulljon,
Sej, hogy a hajtű ki ne hulljon.
Papák, mamák, üdvözlünk,
Szerető szívvel köszöntünk.
Elmondjuk mi most néktek,
Mivel töltöttük az évet.
Verset mondunk, énekelünk,
Ti meg tapsoljatok nekünk!
Egyetek,vegyetek,
Hadd nőjön a begyetek!
Szervusz, szervusz nyuszi pajtás,
én vagyok a róka.
Mit köszöngetsz, hisz mi ketten sose voltunk jóban!
Óh, pedig én úgy szeretlek, mint medve a mézet,
Ha lehetne nyuszi pajtás, rögtön megennélek.
Tudom, tudom, de úgy hiszem, felkopik az állad,
Elszaladok, utol nem érsz, fürgébb vagyok nálad.
Mese-mese mátka,
Csillagos madárka,
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!
Gólya viszi a fiát,
Utoléri az anyját.
Gyere, Gyuri, a térdemre,
Lovagoljunk Debrecenbe,
Veszünk ottan vásárfiát,
Szépen szóló kis muzsikát.
Volt egyszer egy kemence,
Belebújt a kis Bence.
Kormos volt a kemence,
Fekete lett kis Bence.
Ránézett a mamája,
Nem ismert a fiára.
Becsukta a kemencét,
Jól elverte kis Bencét.
Hátamon a zsákom,
Zsákomban a mákom,
Mákomban a rákom,
Kirágta a zsákom,
Kiesett a rákom,
Kihullott a mákom.
Aki szánja károm,
Fogja meg a rákom,
Szedje fel a mákom!
Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?
Öt ujja van a gesztenyefa-levélnek,
öt ujja van, mint a gyerek kezének.
öt ujja van, nem mind olyan,
a legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja, hét ujja,
hozzá még a hátulja!
"Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal."
/Woody Allen/
"Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel."
Bertrand Russel
"Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért."
/Sophia Loren/
"Vajon volt-e Ádámnak köldöke?"
/Jacques Dutronc/
"A világon a legtöbb bajt a túlságosan tevékeny emberek okozzák. Mennyivel boldogabbak lennénk, ha a politikusok és a tudósok egy kicsit lustábbak lennének!"
/Evelyn Waugh
"Aki megöl egy embert, az gyilkos.
Aki megöl egymillió embert, az hódító.
Aki megöl mindenkit, az isten."
Mielőtt még orvoshoz rohangálnál... 2008.11.11. 16:59
Itt a megfázásos-influenzás időszak. Lépten-nyomon köhögő, tüsszögő emberekkel futunk össze. Akaratukon kívül is megfertőzhetnek minket. Mi a teendő, ha a megfázás első jeleit észleljük magunkon? Ne ijedjünk meg! Tovább >>
Fedezd fel az igazi forró csoki hangulatot! 2008.11.11. 18:05
Tudtad, hogy a forró csokoládét már az aztékok is ismerték, és az istenek italának nevezték? Ezt a finomságot a Dr. Oetker Choco-Chocónak nevezte el, és praktikus kiszerelésben eljuttatja hozzád is, hogy legyen mivel felmelegíteni barátaiddal a hideg hétköznapokat. Tovább >>