Játszóházi körkép

Milyen sokan és sokszor sóhajtottunk már fel egy-egy bevásárlás alkalmával, hogy legalább egy órára el tudnánk helyezni apró kis „energiabombáinkat” valahová, ahol kitombolhatnák magukat, amíg mi vásárolunk. Minden gyakorló szülő számára ismerős a helyzet, amikor csak a polcról próbálunk valamit a kosárba helyezni, de mire megtesszük, a csemeténk már hetedhét határon is túl jár, alig bírjuk összeszedni. Mert a bevásárlókocsiban is csak ideig-óráig ül meg, aztán nekiindul, csak győzzük követni. Arról már nem is beszélve, hogy kő kövön nem marad, mert amerre jár, onnan le is emeli a portékát. „Ez micsoda, anya? Megvesszük, ugye? Berakhatom a kosárba? Jaj, hogy ez milyen jól állna nekem! Nekem ilyenem még nincs!” felkiáltásokkal, majd mielőtt még feleszmélnénk, már a kosárban is van a kiszemelt portéka. És ezt csak fokozza, ha a kis „energiavámpírokból” több is van. Mivel a vásárlások végére már csak mérsékelten marad energiánk, így ha valamit aznapra még terveztünk volna, biztosan elhalasztjuk.

Lenne rá igény

Hogy ez ne így történjen, nagyon jó megoldás lenne a játszóház. Nem is olyan rossz a helyzet, mint azt elsőre gondolnánk, azt persze mindenki maga dönti el, hogy az ár mennyiben nehezíti meg a gyermekmegőrzés lehetőségét. Azért van még hiány, nem mindenhol található gyermekmegőrzésre kialakított hely, pedig igény lenne rá. Gondolom ezt abból, hogy ahol viszont van, oda bejutni sem lehet, annyian vannak mindig. Így például az IKEA játszóháza minden hétvégén dugig van, várni kell a cipősdobozra, vagyis hogy valamelyik gyermekért jöjjön a szülő, hogy a mieink is bejussanak. Az én gyerekeim például nagyon szeretik. Sokszor csak azért megyünk, hogy ott játsszanak, nem azért, mert valóban venni is szeretnénk valamit. Persze ha már ott vagyunk… Nagy előnye, hogy ingyenes, és két órát ott lehetnek a lurkók. A hátránya, hogy nem elég nagy, sorba kell állni, ha sokan vannak, így megy a parkolóidő is, persze ha vásárolunk, akkor ingyen van. Nálunk az is hátrány, hogy hároméves kortól lehet beadni a gyerekeket (ez egyébként legtöbb helyen így van) és mivel a két testvér nagyobb, ők már mehetnek, a kicsivel pedig elég nehéz megértetni, hogy ő azért nem mehet, mert még fél éve van addig, hogy három legyen. Hasonlóan jól és ingyenesen működik a Kika játszóháza, ahová szintén a három év alatti gyermekeket várják.

Mi helyzet a bevásárlóközpontokban?

A bevásárlóközpontok többségében van gyermekmegőrző, de fizetősek. A Lurdy Házban található egy nagy kalandpark, amelyért ugyan fizetni kell, óránként 1320 forintot, de például szerdán akár a feléért is beadhatjuk a lurkókat. A Camponában a Pán Péter Játszóházban 1200 forintot kóstál egy óra játék, és ha szerencsénk van, még Nicolas Cage-et is elcsíphetjük. A Mammut 2.-ben is találunk játszóházat, itt 750 forintot kell fizetni fél órára, majd minden megkezdett negyedóráért további 350 forintot kérnek. A Duna Plaza II. emeletén található gyermekmegőrzőben 100 forintot kérnek 10 percre, tehát 600 forintot kell fizetni egy óráért.

Nincs mindenhol

Néhány nagy bevásárlóközpontban azonban egyáltalán nincs ilyen lehetőség, így például az Árkádban vagy a WestEnd City Centerben, ez utóbbi tetején van egy játszótér, de ott csak a szülőkkel együtt tartózkodhatnak a kicsik. Pedig valószínűleg az ott lévő üzleteknek sem lenne mindegy, hogy gyermekekkel vagy nélkülük mennek a szülők vásárolni, már csak azért sem, mert nem mindegyik bolt várja tárt karokkal a gyerekeseket. Érdekes módon a gyerkőcök bevonzzák az egyébként érdektelen eladókat is, akik alapesetben a fülük botját sem mozdítják, hogy segítsenek, de ha hangoskodó csemete kerül az útjukba, máris jönnek, csak minél hamarabb távozzunk. Persze lehet helyhiánnyal is magyarázni a nagy mamutüzletek érdektelenségét, de nem elhanyagolható vásárlóerőt képviselnek a családosok, akik sokszor csak azért nem hagynak ott még több pénzt, mert mindössze két boltig jutnak, aztán fáradtan hazaindulnak. Ráadásul a szülők többsége fizetne is a szolgáltatásért, csak elérhető lenne. Néhanapján, például amikor akkora a tömeg, hogy parkolóhelyet sem találni, inkább visszafordulnak a kicsikkel érkezők, hiszen azt még a felnőttek is nehezen viselik, hát még az apróságok.

Az éttermek többsége már lépett

Az éttermek is igyekeznek lépést tartani az igényekkel, vagyis azzal, hogy sok család nem tudja megoldani a kisgyermekek elhelyezését még pár órára sem. Ha ugyanis étterembe mennének a szülők, akkor az apróságokat is vinniük kell, de ők nem tudnak sokáig egy helyben maradni, főleg nem várakozni. Amíg ugyanis az ételt kihozzák, ők már egyáltalán nem éhesek, és körbefutották nyolcszor az étterem összes asztalát, és persze a hangerő sem igazán romantikus ebédhez való. Ha azonban lehetőségük van lekötni magukat valamivel, tudnak egy kis sarokban játszani, akkor képesek legalább egy órát elmaradni, így a gyermekes szülők is tudnak „házon kívül” enni.

Csak a játék kedvéért...

A legtöbb játszóház önállóan, nem bevásárlóközpontokban működik. Általában akkor viszi oda a szülő a gyermekét, ha neki magának is akad egy-két üres órája, és például szívesen beszélgetne egy másik szülővel, vagy csak azt szeretné, ha a gyermek egy kicsit kitombolná magát, de tulajdonképpen rá is ér ott ülni vele, vagy éppen olvasni. Ha viszont vásárlás céljából szeretné őket kicsit „lepasszolni”, úgy majdnem fél napra kell beadnia, hogy mindent le tudjon bonyolítani, és így nem biztos, hogy olcsó mulatság. Egy óra például a legtöbb helyen 1200 forint, bár ha napijegyet veszünk, akár 1800 forinttal megúszhatjuk gyerkőcönként. A fél napnak csak az a hátránya, hogy az már túl sok nekik is, a két-három óra körülbelül az, amíg érdekes a csúszdázás, a falmászás, a kötélmászás, egymás kergetése, a labirintus, a labdatenger és az ugrálóvár.