�risten, anya lettem!

Myreille

A 36. h�ten m�g nem gondoltam a sz�l�sre, b�r a helyzet igencsak fokoz�dott. M�r egy hete figyeltem, hogy a k�ly�k napi h�romszor mocorog-e – rendes k�ly�k, az anyja megnyugtat�s�ra szinte eg�sz nap mocorgott –, illetve az orvos r�miszt�en komoly utas�t�sokat adott: ha nem mocorog, akkor azonnal ir�ny a sz�l�szet; ha elfolyik a magzatv�z, ir�ny a sz�l�szet; ha �tpercesek a f�j�sok, akkor ir�ny a sz�l�szet. Sz�val a sz�l�s nem egy t�voli �s nagyj�b�l val�sz�n�tlen esem�ny volt, hanem a nyakamba lihegett, �s b�rmikor elkaphatott.

Tapasztalt any�k nyugtatgattak, pedig nem is voltam ideges, �s a realit�s talaj�ba d�ng�ltek: f�jni fog, �s az els� h�rom h�nap nagyon kem�ny lesz. Azonban a kem�ny figyelmeztet�sek ut�n tekintet�k a v�gtelenbe r�vedt, saj�t eml�keik k�z�tt id�ztek, �s a legboldogabb mosollyal, amelyet �letemben l�ttam, hozz�f�zt�k, hogy „de j� lesz neked”. Elhittem nekik. Hinni akartam nekik, b�r elk�pzelhetetlen volt, hogyan is lesz j� nekem a sz�l�s ut�n meggy�t�rt testtel, h�rom�r�nk�nti etet�ssel �s sajg� mellel.

Nem tudtam �s nem is akartam elk�pzelni a sz�l�st, �s egyetlen gondolat tartotta bennem a lelket, m�gpedig az, hogy ak�rmi is t�rt�nik, az nem tart egy napn�l tov�bb. Intimtorn�ztam b�szen, hogy min�l kisebb v�g�ssal meg�sszam az elker�lhetetlent, �s beszereztem n�h�ny homeop�ti�s bogy�t, hogy gyorsabban gy�gyuljak. A 39. h�tig nem is gondoltam a cs�sz�rmetsz�s lehet�s�g�re, viszont a k�ly�k lelkesen n�vekedett, �s b�r ir�nyban volt, magasan. A 40. h�ten b�dulat ker�tett hatalm�ba. Nem f�ltem a sz�l�st�l, �s v�gre el�rkeztem ahhoz a m�rf�ldk�h�z, hogy m�r v�rtam a fiam sz�let�s�t. Szerettem a terhess�get, �s �letem egyik legboldogabb id�szakak�nt tartottam sz�mon, de tudtam, el�rtem a v�g�re, �s most egy �j fejezet kezd�dik.

�n, aki �ltal�ban akaratos �s �nfej� vagyok, igen gyorsan megadtam magam, �s megegyeztem magammal, a fiammal �s az univerzummal, hogy a k�ly�k �gy sz�letik meg, ahogy � akar. Minden er�mmel seg�teni fogom, de az utat � v�lasztja meg, � d�nti el, hogyan l�p ebbe a vil�gba. �s mik�zben a fiam arr�l d�nt�tt, hogyan szeretne megsz�letni, elolvastam mindent a szoptat�sr�l, mert rendes any�hoz ill�en �n m�r a k�vetkez� l�p�ssel voltam elfoglalva.

A sz�l�sr�l �ltal�ban a n�k �gy besz�lnek, mint egy f�jdalmas, �m boldog �s szent pillanatr�l, nekem viszont a kabar� jutott, amit egy cseppet sem b�nok. A humor ugyanis n�lk�l�zhetetlen az �lethez.

A gyereket kifejezetten j� st�lussal �ldott�k meg az �giek. Miut�n az anyja 12 �r�t vaj�dott vele, a cs�sz�rmetsz�st v�lasztotta – most majd bujk�lhatok vele s�t�t cs�vekbe, meg ilyenek –, �s 2008. augusztus 26-�n pontosan 10.00-kor megsz�letett. Beceneve Doxa, �s m�r most elkezdtem sp�rolni, hogy huszadik sz�let�snapj�ra egy Dox�t vegyek neki. A k�ly�k Sz�z, mint a nagyapja �s a d�dapja, �ri�si barna hajjal – nem v�letlen�l mutatta az ultrahangos orvos a kopony�ja k�r�l lebeg� pih�ket –, 61 centim�teres hossz�s�ggal �s 4120 grammos s�llyal sz�letett. Most m�r igen k�szs�gesen elismertem, hogy a z�lds�gesek mindent tudnak, �s a post�skisasszonyok szeme is �les, mert val�ban nagy baba.

A sz�l�sr�l h�rom eml�ket �rz�k.

Az els� �lm�nyem: Eg�sz �letemben att�l rettegtem a legjobban, hogy egy t�t sz�rnak a gerincembe, de olyan szerencs�s vagyok, hogy kifogtam a vil�g legjobb aneszteziol�gus�t, aki annyit �s olyan lelkesen dum�lt, hogy id�m sem volt nagyon megijedni. A b�g�s persze ment, amelyet egyr�szt felkavarodott lelki�llapotom sz�ml�j�ra �rtam, m�sr�szt a terhess�g ut�hat�s�nak tudtam be. Sz�val ott fek�dtem a m�t�asztalon, legink�bb csukott szemmel, de azt�n elhat�roztam, hogy er�s vagyok �s k�r�ln�zek. Amikor kinyitottam a szemem, az aneszteziol�gus felki�ltott, hogy „milyen sz�p k�k szeme van! De mi�rt s�r? Az �r�mt�l, a b�natt�l vagy a hagymapucol�st�l?” Ut�lag nagyon karak�nnak t�nik, de fogalmam sincs, akkor hogyan volt kedvem viccel�dni, de kap�sb�l a hagymapucol�sra fogtam a dolgot.

A m�sodik �lm�nyem: Az aneszteziol�gus k�zvet�ti az esem�nyeket, hogy mindj�rt kint a v�lla a gyereknek, �n meg k�zben n�zem az �r�t, mert legal�bb azt tudjam, mikor sz�letett a gyerekem, �s csak rem�nykedem, nem k�sik vagy nem siet az �ra. T�z �ra �s gyereks�r�s, majd arra leszek figyelmes, hogy h�rom n� egy �jsz�l�ttet f�rdet, vizsg�lgat, �s akkor kapcsolok csak, hogy „�risten, az ott az �n fiam!”. N�h�ny perc m�lva oda is hozz�k hozz�m. Kezem lek�tve, nem tudom meg�lelgetni, a k�nnyekt�l alig l�tom, �gy csak annyit siker�l kiny�gn�m h�romszor, hogy „hell�!”. Am�g engem stoppolnak, elviszik a fiam fel�lt�ztetni, majd megint visszahozz�k, megint hell�zok neki, �s akkor mindenki gratul�l nekem, �s megy�nk a k�rterembe.

A harmadik �lm�nyem: Tolnak a k�rteremhez, az ajt�ban ott �ll a f�rjem, amint megl�tom, elb�g�m magam. � pedig a „lehet, hogy nem j� ruh�t adtam r�…” v�gtelen�l romantikus mondattal fogadja a fia anyj�t.

�jabb p�lda a sors humor�ra. H�napokkal kor�bban �n izzadtam a gyerekruh�k okozta fejt�r�s miatt, most a gyerek apja is belek�stolt, milyen is a magyarok istene. Zsombor sz�let�se ut�n a sz�l�szn� egy bodyt �s egy rugit k�rt t�le, �s b�r fogalma sem volt, hogy egyik �s m�sik mi f�n terem, abban biztos volt, hogy a t�sk�ban ilyenek tal�lhat�k. K�rtek m�g t�le egy sapk�t is, de azt k�nnyen felismerte.

Kicsit k�s�bb a csecsem�s n�v�rek behozt�k a fiamat, levetk�ztett�k, �s a mellemre tett�k. �n m�g mindig nem tudtam mozdulni az �rz�stelen�t�s miatt, a k�ly�k viszont �lelmesen a mellem fel� vetette mag�t. Sz� szerint vetette. El�sz�r megl�d�totta a fej�t, majd ut�nag�rgette a test�t. A szem�lyzet kicsit seg�tett neki, �gy nagy boldogs�gba keveredt�nk. A gyerek a mellemet szopta, �n meg a v�ltozatoss�g kedv��rt megint b�gtem.

Egy�bk�nt a gyereken t�k�letes ruha volt, �s amikor megl�ttam, az sem �rdekelt, hogy majdnem „kibeleztek”, �s egy t�t d�ftek a gerincembe.