A legjobb könyvek a karácsonyfa alá

Akit a Tádzs Mahal (képen vagy a valóságban) egyszer már elbűvölt, és aki már látta Firenzében Brunelleschi kupoláját, az sokáig nem szabadulhat A firenzei varázslónő hatása alól. Talán éppen ez a mű az év legélvezetesebb olvasmánya.

A firenzei varázsló címmel még gyermekkorom idején olvastam Murányi Kovács Endre lebilincselő művét – Leonardóról. Már csak emiatt is kíváncsivá tett az indiai származású, köztudottan folyamatos életveszélyben élő Rushdie legújabb alkotása.
Úgy tűnik, az űrutazások korszakába lépve a mindennapi valóságos élet egyre inkább szürkévé, unalmassá, fantáziátlanná válik. Nem csoda hát, ha a magukat felelősnek tekintő írók szembefordulnak mindezzel. Soroljam? Orhan Pamuk, Paulo Coelho, J. K. Rowling – hogy csak az utóbbi évek legkedveltebbjeit említsem, és most Salman Rushdie is azon írók sorába lépett, akik a történelmet, a mesét és az egzotikumot (sőt az ezoteriát) vegyítik színes, fordulatos, cselekményes kavalkáddá. Amiben a hihető és hihetetlen, a lágyság és a véres brutalitás keveredik forró erotikus jelenetekkel és praktikákkal. Coelho egyszer úgy nyilatkozott, hogy ő nem a kritikusoknak, hanem a közönségnek ír. Nos, ezúttal ez Rushdie-nak is sikerült!
Hiszen „Mogor dell’Amore” kilétére már a legelső fejezetben sikerül olyannyira kíváncsivá tennie bennünket, hogy szinte egy lélegzetre végigolvassuk a könyvet. A mogulok idejében játszódó harsogóan színes indiai világot – talán nem meglepő – szinte belülről írja le. Ám, hogy Európát, és az európaiakat is, az már sokkal inkább. Számunkra legalábbis szokatlan, hogy „keletről” milyennek is látszunk. A régóta Európában élő Rushdie-nak sikerült ezt lebilincselő módon megfogalmaznia. Mindettől műve nem egyszerűen kalandregény, de izgalmas szellemtörténeti utazás is – amihez nem árt a könyv utolsó traktusában megjelölt forrásokat tanulmányozni. (Ulpius-ház Könyvkiadó, 3999 Ft)
Megrendelem »

„Gyermekkoromban nem nagyon volt pénzünk ételre. De soha nem éheztünk. Anya egyszerűen, jól főzött: csülkös levest, vajas kenyérpudingot, halrudacskákat, házi hasábburgonyát és babot. Egy ősrégi krumplisütőnk volt, amiben volt egy hálós kosár meg olaj, amit minden évtizedben egyszer cseréltünk ki. Tagadhatatlanul szegények voltunk.”

Hát nem, ami a cím mögött rejlő tényeket illeti! A tévés sztárséfként (is) elhíresült szókimondó férfi lebilincselő (és valljuk be, nem „anyuka kedvence” fülének való) őszinteséggel tárja fel gyermek- és ifjúkora, egyszersmind szakácskarrierje történetét. Ami akár egy futballista története is lehetett volna, de nem lett az. Ha a mai diákok tanulnának még valamennyi társadalomtörténetet, úgy ez a könyv nagyszerű illusztrációként szolgálhatna „A kapitalizmus lényege” című fejezethez. (Amelynek egykori marxista változatából valahogy kimaradt az a rész, hogy a legnagyobb kapitalistává mindig a legjobban kizsákmányolt nincstelen proletár válik.) Nos, napjainkban az ilyesmit sikertörténetnek hívják, és bizonyos értelemben véve csakugyan az. Hiszen Gordon Ramsay ma már multimilliárdos, így hát megengedheti magának a kíméletlen őszinteséget. És nemcsak önmagával, de ellenfeleivel szemben is. Mindezek ellenére a szerző még nem vált íróvá (stílus!), de amit elbeszél, az igen érdekes. (Alexandra Kiadó, 2999 Ft)
Megrendelem »

Utazzunk vissza az időben egészen Kr. u. 200-ig, és barangoljuk be Róma utcáit trák ifjak, egyiptomi kereskedők és germán zsoldosok társaságában. Tudjuk meg, hol érdemes egzotikus fűszereket és még ezeknél is egzotikusabb rabszolgalányokat vásárolni…

Micsoda kitűnő ötlet! Útikönyvet írni a Kr. u. 200 körüli Rómába! Philip Matyszak (vélhetően lengyel származású) fiatal brit történész, Oxford, Milánó és Cambridge képzettje, illetve ma már egyetemi oktatója zseniális módon tereli figyelmünket az ókori Róma és a római világ megismerésének irányába. Amiről, valljuk be, csak hézagos, tévedésekkel tarkított képzeteink vannak. Köszönhetően azoknak a szerzőknek is, akik kutatás helyett a fantáziájuk ösvényén kalauzoltak bennünket a rómainak képzelt világba. Matyszak is bevallja, hogy ma sem tudunk mindent: „Bár az antik római kultúra és civilizáció csaknem kétezer évvel ezelőtt élte virágkorát, még mindig meglepően kiismerhetetlen.” Mindez azonban a könyv olvasása közben cseppet sem érződik. A könyv szerkesztési elve ugyanis a legjobban bevált formákat követi. „Naprakész” ismeretekhez jutunk a Rómába történő (tengeri) utazás módjáról és lehetőségeiről, Róma környezetéről, a Rómában való (semmiképpen sem szállodai) letelepedés okáról és módjáról, a társasági életről, a vásárlásról, a közrendről, szórakozásról, vallásról. Aki egy mai útikönyvet olvas, ugyanezeket a praktikus fejezeteket találja. Csak ezekkel az ismeretekkel felfegyverkezve segít bennünket a legfontosabb látnivalók közelébe, felejthetetlen római séták keretében. A fejezeteken belül korabeli hírességek fennmaradt gondolatait olvashatjuk, különféle statisztikai és egyéb táblázatokat találunk, illetve a rendszeresen megismétlődő Res Romae elnevezésű kiemelésben további részinformációkhoz jutunk. Nem lebecsülendők az illusztrációk sem, bár ezekkel (egy mai útikönyvvel szemben) csínján bánik a szerző. Kissé meglepő a hasznos kifejezések gyűjteménye, amelyben többek között ilyen mondat is olvasható: Noli me necare, cape omnias pecunias meas! (Ne öljön meg, itt az összes pénzem!) Összességében igen érdekes, olvasmányos művet tarthatunk a kezünkben. Ha a könyv lendületétől felajzva előkeressük a mi Lénárd Sándorunk legutóbb négy éve kiadott A római konyha c. művét is, amely az antik és mai Róma étkezéséről egyaránt szól, még teljesebb lehet az illúziónk és érzékszervi tapasztalataink is bővülnek. Most már elmondhatjuk, hogy Rómát végre megismertük. (Scolar Kiadó Ft, 3500 Ft)
Megrendelem »

A tizenhét éves Marco Polo 1271-ben felkerekedik, hogy apja és nagybátyja kíséretében eljusson a Nagy Kán városába. A kis társaság a híres selyemúton halad végig, míg eljut a híres-hírhedt Kubiláj udvarába. A fiatalember az uralkodó szolgálatában bejárja egész Ázsiát, megismeri a helyi népeket, szokásaikat és vallásaikat, a korabeli európaiak számára ismeretlen találmányaikat. Marco Polo végül hazatér Velencébe, az utazásairól készült beszámolók pedig századok múltán is lenyűgöző korrajzként olvashatók.

Laurence Bergreen (Magellán a Föld körül), számos sikeres életrajz szerzője, új könyvében a legendás velencei utazó életének és utazásainak krónikáját írja meg, felhasználva saját, Marco Polo nyomán tett utazásainak tapasztalatait is. A kötet azonban több tudományos igénnyel megírt olvasmányos életrajznál, hiszen a szerző teljes képet nyújt az utazó által leírt eseményekről, megvizsgálva azok történelmi előzményeit és hátterét is. (General Press Kiadó, 3900 Ft)
Megrendelem »

„Nagyapám Ponnunak hívta nagyanyámat, ami nagyjából megfelelt annak, mintha azt mondta volna: Aranyom. A név világos bőrére utalt, ami szokatlan Dél-Indiában. Nagyapám magas, kopasz és sötét volt, bőre élesen elütött fehér ruháitól. Nagyszüleim együtt olyanok voltak, akár a só és a bors.”

Regényes gasztronómiai utazás – jelzi a könyv címlapján feltüntetett szöveg, nehogy az alcím alapján abba a tévedésbe essünk, hogy a könyv kizárólag az indiai házasodás rejtelmeiről szól. Azt is megtudjuk, hogy a szerző valójában gasztronómiai szakíró, és férjével, gyermekeivel New Yorkban él. A könyvet olvasva mindez az eligazítás megállja a helyét. Sőt! Úgy vélem, leginkább azért érdekes, mert a szerző „belülről” láttatja, mutatja be az indiai világot – nem az egzotikumokat emeli ki, hanem epizódjaiban a nők és férfiak mindennapi életét mutatja be. Ami azonban számunkra mégiscsak egyfajta egzotikum. És hogy érzékszerveink számára is azzá legyen, számos indiai étel elkészítésének módjába avat be bennünket. A „Stahl könyvtára” sorozat így ezzel a kötettel is hű maradt népszerű hagyományához. (Kulinária Kiadó, 2890 Ft)

„Állítom, hogy ilyen sokszor még nem állt el a lélegzetem, és ezúttal, azt hiszem, vitathatatlanul meg is volt rá minden okom…”
Többek között a fentebb idézett mondattal ajánlja könyvét Michael Palin, akit a magyar közönség nemcsak (film)színészként ismer, hanem egyre nevezetesebb utazóként is. Igaz, utazásai is a filmhez kötik: a BBC stábjával együtt készítik el a világ különleges, nehezen megközelíthető és veszélyes helyeit bemutató igen népszerű sorozataikat. A 2003–2004-ben tett utazás során történetesen a Himalája országaiban jártak, közöttük olyanokban is, ahová a közelmúltig nehezen vagy sehogyan sem lehetett bejutni. És bizony mégis, jó szerencséjük és a szüntelen háttérbiztosítás ellenére is komoly veszedelmekkel kellett szembesülniük, nemcsak a természeti nehézségek, de a politikai bizonytalanságok következtében is.
Palin nem a film narrációját ismétli meg könyvében, hanem az út és forgatások idején szerzett benyomásait, élményeit osztja meg velünk. Mindez sokkal közelebb hozza a Himalája egzotikusnak mondható világát, amelyről többnyire csak a hegymászók sajátos szemszögből megfogalmazott műveiből értesülhetünk. Stílusa világos, közvetlen, mindenféle nagyképűségtől, sztáros allűrtől mentes. Éppen ennek köszönhetően zárjuk szívünkbe, és izgulunk, szenvedünk és főleg gyönyörködünk vele együtt. A könyvet a stáb nagyszerű fotósának, Basil Paónak a színes képei illusztrálják.
Ajánljuk mindazoknak, akik a szóban forgó térségbe kívánkoznak, készülnek, vagy már ott jártak. És azoknak is – ők vannak sokkal többen –, akik a kalandokat inkább kényelmes fotelben szeretik átélni. A kötet 2007-ben elnyerte az Év Könyve megtisztelő címet és az ELLE Irodalmi Díjat. (Park Könyvkiadó, 3900 Ft)

A Nobel-díjas török szerző egyik műve sem könnyű olvasmány. Nemcsak azért, mert olvasásuk bizonyos jártasságot igényel a jelen és a múlt török (és iszlám) világában, hanem azért is, mert történetei bonyolult meseszövésűek, rejtélyesek, a valóság és képzelet, az idősíkok és a cselekmény eseményei, sőt szereplői sem élesen elkülönítők. Sokan misztikusnak mondják, valójában ilyennek csak felületes ismerkedés után látszik. Nála minden megfejtésre vár, vagyis olvasói együttműködésre, mondhatnám úgy is: újjáalkotásra. De hát éppen ettől válik a pamuki alkotás művészetté, az átlagostól, középszerűtől elütővé.

Olyan szellemi élményt nyújt, amiért érdemes az olvasónak magát elköteleznie Pamuk írásművészete mellett. Annak ellenére, hogy cseppet sem szánja meg olvasóit, és csak elvétve nyújt segédkezet. Az egyik ilyen segítség a gyermekkora, ami – eddigi magyarra fordított műveit megismerve egyre inkább úgy látszik – meghatározó szerepet játszott az életében és játszik művészetében. A másik Isztambul, a szeretett város, ami Pamuk számára véletlenül sem csak a pillanatnyilag létező földrajzi fogalom, hanem maga az Időfolyam, amiben szüntelenül jelen van, és hatékonyan érezteti magát a múlt.
A Fekete könyv (a szerző negyedik, 1990-ben megjelent műve) is az említett két momentum keretéhez, ha úgy tetszik, éltető közegéhez kapcsolódik, és foghegynyire szűkített tartalma szerint nagyon is banális téma – lehetne. Elvégre olyan, a világ egyik felében mindennapinak minősülő eseményről szól, hogy egy feleség se szó, se beszéd, otthagyja a férjét. Aki erre föl azt gondolná, hogy akkor nyilván az itt a probléma, hogy mindez az iszlám világban történik, bizony nagyot téved. Pamuk észjárása más vizekre kalauzol bennünket, de ezek megismertetéséhez már nem nyújthatok kezet, mert éppen attól az élvezettől fosztanám meg a leendő tisztelt olvasót, amit maga a rejtélyes kötet tartogat. (Ulpius-ház Könyvkiadó, 3999 Ft)
Megrendelem »

„Mint minden műfaj, a novella is átalakul, s a klasszikus mintaképpel talán csak a neve marad közös. Költőibb lesz és nyugtalanabb, változatosabb és megfoghatatlanabb.”

A Gyergyai Alberttől származó fülszövegrészlet a legtömörebb és legtalálóbb jellemzés, ami a modern latin-amerikai novellairodalomra vonatkozhat. Ami – Székács Vera szerkesztői megjegyzése szerint – a latin-amerikai írók legigazibb műfaja. És ami – valljuk meg – az utóbbi időben némileg háttérbe szorult hazai könyvkiadásunkban. A hetvenes–nyolcvanas években tapasztalt fellendülés mintha megfeneklett volna, és a későbbiekben csak néhány megkerülhetetlen alkotó megnyilvánulásainak közzétételére szorítkozott. G. G. Marquez, M. V. Llosa, M. A. Asturis, A. Carpentier, C. Fuentes, J. Amado hírét-nevét megismerhettük, és alkotásaik javát magyarul is olvashattuk, de a sokszínű Latin-Amerika újabb életjel-megnyilvánulásait már nem. Ezért hát mindazok, akik ezt a „trópusi mézet” egyszer-másszor már megkóstolták, nagy örömmel vehetik kézbe a válogatást. Bízvást kijelenthetjük, nem fognak csalódni. Meg kell jegyeznünk, hogy latin-amerikai művet lefordítani szinte minden esetben fordítói bravúr, különleges teljesítmény. Mégpedig azért, mert a többségében spanyolul vagy portugálul író novellisták nyelvük kamarazenei stílusát, szólamait és összhangzattanát gyakorolják, emelkedett, patinás-veretes módon tehát, melynek visszaadására a magyar nyelv különösen alkalmas. Igényesekhez szólnak tehát ezek az írások, olyanokhoz, akiket a nagy kontinens ezen módon, ezzel a közvetítéssel is magához ölel. (Noran-Kiadó Kft., 4999 Ft)
Megrendelem »

Joanne Harris műve ezúttal kakukktojás a szerző korábbi művei között is. Ez utóbbiakban ugyanis az ételkészítés és étkezés köré szőtt történeteiben akár még receptek is olvashatók voltak, mindez ebben a művében másként van. Csak a címben szereplő keserűmandula utalna valamilyen étel-, még inkább italfélére, de mégsem, mert ezúttal jelképes értelme van. Mint amiképpen a bársonynak is. Valójában novelláskötetről van szó, melyről maga a szerző a következőket mondja:
„Csodálatos érzés, hogy hosszú pangás után a novella végre visszatért. A jó novella – és talonban van néhány egészen kitűnő – sokkal tovább megmaradhat az emlékezetünkben, mint egy regény. Meghökkent, lángra lobbant, megvilágosít és felkavar, de úgy, ahogy egy hosszabb lélegzetvételű mű nem.” Így vélekedik magáról a műfajról, és aki ezeket a novellákat elolvassa, maga is ugyanezt érzi. Jóllehet, Harris azt is bevallja, hogy a novellaírást nehéznek és időigényesnek tartja.
„Megerőltető és sokszor csalódásokkal tarkított egy ötletet ennyire összetömöríteni, ugyanakkor megőrizni az arányosságát és megtalálni a megfelelő hangot.”
Nos, hogyan sikerült ez a szerzőnek? A választ maga a kötet adja meg!
És még valamit: az eddigi gyakori francia környezetből most visszakerülünk a brit világba. De nem ám a hétköznapi szokványosba. A többi maradjon titok! (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2999 Ft)
Megrendelem »

Ha szereted a történelmet, és eseményeit szeretnéd személyes közelségből megismerni, akkor elkerülhetetlen, hogy kezedbe ne vedd a firenzei dóm építéséről szóló, Ross King által írt könyvet. Kiderül belőle, hogy napjaink technikai vívmányai mennyire a múltban gyökereznek, és az is, hogy az ember csak úgy képes újat alkotni, ha a régmúltat módszeresen tanulmányozza.

Ezúttal Filippo Brunelleschi alakját idézi meg a szerző, aki közel 600 évvel ezelőtt hallatlan nehézségeket leküzdve megépítette a firenzei dóm mind a mai napig legnagyobbnak számító kupoláját. Ez a zseni megelőzte (és kupolaépítésben felül is múlta) Michelangelót, emelőgépeivel pedig ámulatba ejtette később még Leonardót is. Minderről egy olyan, izgalmas témavezetésű műben értesülhetünk, mintha csak egy krimit olvasnánk. Aki már járt Firenzében, és főleg a dómban, többé-kevésbé hallott a dóm építésének történetéről. De nemcsak neki, hanem mindenkinek kiváltságos élmény, ha a teljes történettel megismerkedhet. A kötetben foglaltak megértéséhez, elképzeléséhez korabeli ábrák és színes fotók segítenek. A komolyabb elmélyülést bőséges irodalmi lábjegyzet és bibliográfiai összeállítás segíti. (Park Könyvkiadó, 2500 Ft)

Megrendelem »

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, akit Norma Dale-nek hívtak. Norma szép volt, de nem divatosan szép. Tudta ezt jól Norma, mint ahogy azt is, hogy ezzel a névvel labdába se rúghat egy Jessica vagy egy Ashley mellett.
Harmincévesen Norma már nem remél sem szenvedélyt, sem szerelmet. Ám egy szép napon egy hajósládát talál a pad­láson, tele pénzzel. Az apja hagyta rá.
Norma ekkor elhatározza, hogy ezentúl hinni fog a mesékben. Útra kel, s meg sem áll Észak-Skóciáig, a vadre­gényes Orkney-­szigetekig.
Bármennyire hihetetlen, Norma kegyeit jóképű férfiak kezdik keresni. De ki lesz a szerencsés befutó? A tűnődő festő­művész? A rámenős texasi? Vagy az érzékeny szívű egyetemi tanár?

Nancy Baxter regénye egyszerre bájos és magával ragadó, vicces és megható, az ember sajnálja, hogy az utolsó oldalra ért. Pedig minden mesének egyszer vége lesz, mint ahogy Norma meséjének is. (Tericum Kiadó, 3170 Ft)
Megrendelem »

A második világégés előestéjén Judith Dunbar családja Angliából Szingapúrba költözik, és a tizennégy éves lány kénytelen elszakadni szeretteitől, hogy azután egy lányiskolában kezdje el felnőtt életét. Hamarosan igaz barátnőre talál Loveday Carey-Lewis személyében, és valóságos fogadott gyermeke lesz egy gazdag családnak. Miközben Anglia fölött a háború felhői gyülekeznek, Judith megismeri az arisztokrácia képmutató világát, megízleli a szerelmet, és megtanulja, miként viselje el a bánatot.
Rosamunde Pilcher regényeit olvasva érzelmes világba lépünk, melyet olyan karakterek népesítenek be, akiket rögtön a szívünkbe zárunk, és még sokáig őrizünk az emlékezetünkben. Történeteit valódi szenvedélyek, igaz örömök és bánatok, nagy szerelmek és csalódások, vagy éppen tökéletesen boldog pillanatok töltenek meg. Pilcher őszinte, érzelmes és mindenekelőtt olvasmányos regényeivel negyven országban boldogítja rajongóit. Könyveiben gyógyír rejlik a sebzett lélekre, vallja több mint százmillió olvasója. (Ulpius-ház Könyvkiadó, 6999 Ft)
Megrendelem »