Orvosi műhibák, emberi tragédiák

Egyre több beteg igényel nem vagyoni kártérítést orvosi műhiba miatt. Tény azonban, hogy a gyógyítók, a kórházak ma még nehezen ismerik el tévedésüket, sőt még a szakértői véleményben sem mindig bízhat a beteg. Az orvosi dokumentáció manipulálhatóságára, a beteg és orvosa közti megrendült bizalom helyreállításának technikájára hívja föl a figyelmet Ábrahám László ügyvéd.

Ábrahám László: megfelelő szakmai képzettséggel sok halálos tévedés elkerülhető lenne (Fotó: MH)   – Számos betegügyet képviselt már a bíróságon, nagyon jó eredménnyel. Sokan azt tartják önről, hogy a perek fölvállalásában az orvosellenessége is szerepet játszik. – Nincs igazuk. Egy igazán jó orvos sem lehet más, csak betegpárti, így tulajdonképpen az ő érdekeit is szolgálja a hibák föltárása és a betegek védelme. – Egyre nagyobb szerepet kap az ítélkezésben a nem vagyoni kártérítés. Miért? – Erre én is kérdéssel tudnék felelni. Vajon van annyi pénz, hogy kompenzálja a gyászt, a testi fájdalmat, a lelki szenvedést, a gyógyulási esély elvesztését? Ezért az indokolt kiadások vagy az elmaradt jövedelem ellensúlyozása mellett ma már a nem vagyoni kártérítés is egyre gyakoribb, igaz, hogy ez összegszerűen még nem jelentős. Az Alkotmánybíróság határozata is idevág, miszerint a nem vagyoni károk vagyoni mércével mérhetetlenek, így a kártérítés a sérelemhez képest mindenképpen inadekvát. Egyszóval a nem vagyoni kár jószerével becsülhetetlen, és csak szubjektíven lehet meghatározni. – Mondana példát a praxisából? – Az elvárható gondosság részben elismert elmulasztása miatt egy szülő anya elvesztette magzatát. Az életmentő császármetszés során el kellett távolítani a méhét. Vajon mérhető-e a kár? Nem, nincs az az összeg, ami ellensúlyozhatná a tragédiát. A magzat és a gyermekvállalás esélyének elvesztéséért a peren kívüli megállapodásban rögzített, nem vagyoni kártérítés mérsékelt volt ugyan, de megfelelt a hazai bírói és peren kívüli gyakorlatnak. – Előfordult, hogy a bíróság elutasította a felperes keresetét? – Hogyne. Az egyik ügyfelemen terhességmegszakítást végeztek. A gyakorlattal és szakvizsgával nem rendelkező műtőorvos a beavatkozáskor megsértette a nyakcsatornát. Mivel nem észlelte a sérülést, másnap hazaküldte a beteget, a nő belázasodott, ezért ismét kórházba került. Egy huszonöt centis perforációt fedeztek föl, amelyet csak méheltávolítással lehetett ellátni. A bíróság elfogadta az alperes kórház álláspontját, miszerint a méh eltávolítása egyrészt nem okoz zavart a házaséletben, másrészt azzal, hogy a felperes több mint három gyermeket nevel, már eleget tesz anyai és társadalmi kötelezettségének. Keresetét így elutasították. Ok-okozat – Hogyan lehet megállapítani egy orvos vagy egy intézmény szakmai hibáját? – Ezek nagyon nehezen, leginkább visszakövetkeztetéssel rekonstruálhatók. Az egészségügyi dokumentáció elvileg támogatná az ítélkezést, ám arra nem mindig lehet alapozni, hiszen sokszor rutinból töltik ki a papírokat, olykor súlyos károsodás esetén is tökéletes beavatkozást és gyógyulást jelez a zárójelentés. Esetleges orvosi hibákat, például ha eszközt felejtenek a hasüregben, csak elvétve rögzítenek. Az is sokszor előfordul, hogy javítgatják is a lapokat, ami a dokumentumok manipulálhatóságára utal. Ahhoz, hogy az egészségügyi szolgáltató felelősségét meg lehessen állapítani, kárnak kell bekövetkeznie, a cselekménynek jogellenesnek kell lennie. A kettő között ok-okozati összefüggést is ki kell mutatni. – Egyre több hibára derül fény, ami aztán sokáig foglalkoztatja a közvéleményt. – Az orvosok valószínűleg nem hibáznak többet, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt, de az egészségügyi beavatkozásokkal kapcsolatos kártérítési eljárások száma meredeken emelkedik a kilencvenes évek eleje óta. Ám utalnom kell arra is, hogy az esetek nagyobb részére sohasem derül fény. A korábbi, 1997-es egészségügyi törvény részletesen szabályozza ugyan a betegek jogait, de már a törvény életbe lépése előtt lehetett érzékelni, hogy a betegek egyre több pert nyernek, és hogy az összegszerűségek a társadalmi viszonyok változásával növekednek. Hadd utaljak az orvosi kamara elnökének egyik nyilatkozatára: az orvosok nem alumíniumrudat reszelnek vagy buszt vezetnek, így az orvoslás semmihez sem hasonlítható. Az évi többmilliós orvos-beteg találkozásból néhány száz esetben következik be hiba, ami a korábbi mértékhez képest elenyészőnek tűnik. – Jogászként mit tanácsolna a kezdő orvosoknak? – Schächter Miksa Az orvosi beavatkozás jogáról című, 1902-ben írt tanulmánya végén azt írja: egy kínai orvost, akinek a hibáját sínylette a beteg, ez utóbbinak családja elfogta, és kalodába zárta. Éjjel sikerült megszöknie, és egy folyón átúszva üldözői elől megmenekülnie. Hazaérkezve, fiának, aki szintén az orvosi pályára készült, és a könyveket tanulmányozta, így szólt: "Tedd félre, fiam, a könyveket. Az első és legfontosabb dolog, hogy úszni tanulj!" A tréfát félretéve, pénzzel nem lehet visszaadni az elvesztett egészséget, boldogságot, de kompenzálni lehet, főleg jó szándékkal. A hibát soha nem lehet teljesen kizárni. Ha bekövetkezik, fontos lenne tudni, hogy mit kíván a beteg és családja. Az orvos ismerje el, hogy baj történt, magyarázza meg az esetet, és biztosítsa a beteget, hogy a jövőben mindent megtesz a hiba elkerüléséért. Tisztességes körülmények között a hibát elkövető intézménynek vagy felelősségbiztosítójának per nélkül is fizetnie kellene, ehhez azonban önként vállalnia kellene az elvárható gondosság elmulasztását, a felelősséget. – Miért olyan nehéz ez? – Sokan még mindig ragaszkodnak ahhoz a téves felfogáshoz, hogy a betegek bizalmának elnyerésére tévedhetetlennek kell tűnniük. Sokan presztízsveszteségként élnék meg, ha beismernék hibájukat. Van, aki nyerészkedni akar – És a kártérítési igény? – Azt sokan nyerészkedésnek fogják fel. Egy asszony például hormonkészítményeket kapott a meddősége miatt. A gyógyszerek mellékhatásaként azt vette észre, hogy a mellei elváltoztak, ezért plasztikai sebészhez fordult, és kifizette az orvos által kért 650 ezer forintot. A beavatkozás után kiderült, hogy nem a nagyobb mellét kisebbítették a műtét során, hanem a kisebbet, mellei formátlanná váltak, és a beavatkozás nyomai még el is csúfították a testét. Szerette volna visszakapni a kifizetett díjat, és kártérítésre is igényt tartott, hiszen a műtéttel még inkább elveszítette önbizalmát, boldogságát. Az Egészségbiztosítási Felügyelet azért nem foglalkozott az üggyel, mert egy magáncég keretein belül hajtották végre a beavatkozást, személyes okokból, a szakértői vélemény sem a beteget támogatta. Szerencsére a média felkarolta az esetet, és egy orvos vállalta a beavatkozást. Üde kivételként ilyen is van, ám kártérítést még most sem kapott az asszony. – A hiba elismerésekor is fennáll a per veszélye. – Természetesen. Őszintén be kell vallanom, a műhibaperek túloldalán állva, az intézmények képviseletében hosszú ideig én is arra biztattam őket, hogy ne ismerjenek be semmit. A gyakorlat bizonyította, hogy aki ilyen tanácsot ad, rossz tanácsot ad. Statisztikai eltérések – Hány műhibaper zajlik folyamatosan? – Több száz, de a halálos áldozatok száma nehezen kibogozható, mivel az orvosi hiba büntetőjogi értelemben foglalkozás körében elkövetettnek számít, ennek eredménye pedig a statisztikákban más foglalkozások művelői által elkövetett cselekményekkel egy kategóriában jelenik meg. Egyes szerzők szerint nálunk még nem az orvos és a gyógyszer mellékhatása a harmadik leggyakoribb halálok, mint ahogyan az Egyesült Államokban van. Információim szerint a műhibák tekintetében magyar átlag egyébként jobb, mint sok, nálunknál fejlettebb országban. – Súlyos vagy végzetes műhiba miatt a kórházigazgató esetleg elküldheti az orvost. De mi történik, ha nem tudja pótolni? – Ha a kórházban amúgy sincs elég orvos, meg kell tartania a kevésbé jó képességűeket, mert az OEP-finanszírozáshoz ki kell tölteni a rendelkezésre álló gyógyítási kereteket, amelyek az előző évi munkamennyiségre épülnek. Ha ez elvész, kevesebb a támogatás, és még nehezebb fenntartani a kórházat. A fennmaradáshoz tehát orvos is kell. Lehet, hogy nem ért velem egyet, de az egészségügyi reformra azért is szükség lenne, hogy igenis bezárjon néhány kevésbé jól működő, azaz veszélyes kórház. Ezek fájdalmas döntések, de a műhibák talán csökkennének, és megmaradnának a biztonságos, minőségi kórházak. Akik orvosi hiba következtében vesztették el szerettüket, nyilván fogékonyabbak a minőségi ellátásra, mint azok, akiket nem ért ilyen baj. Őszinte kommunikáció Ábrahám szerint a Harvard Egyetemmel kapcsolatban álló tizennégy kórház 2006 márciusában nyilatkozatot adott ki a betegekkel folytatandó nyílt, teljes és őszinte kommunikációról. Ebben négy fontos lépést neveztek meg. Az első, hogy az orvos vagy az intézmény közölje a beteggel és annak családtagjaival, hogy mi történt. Elég, ha először csak magát a tényt írja le, az okokkal nem árt várni, hiszen az első benyomások tévesek is lehetnek. A második az, hogy vállalni kell a felelősséget. A tévedést nem mindig egy ember okozza, de a kezelőorvos kérjen elnézést, mert az együttérzés csillapítja az érintett haragját, helyreállítja a bizalmat. Mindez az orvosnak is segít, hogy szégyenérzetével és bűntudatával meg tudjon birkózni; ez a harmadik szempont. A negyedik, hogy meg kell magyarázni, mit fog másképpen tenni az orvos a jövőben. Ha a beteg tudja, hogy a hibának valamilyen pozitív következménye lesz, könnyebben túlteszi magát az őt ért sérelmen. (MH)

Niczky Emőke

nyomtatóbarát verzió	cikk továbbküldése	hozzászólás (2 db)