Tavaszi nagytakarítás korabeli szakirodalomból

Bár az időjárás is mindent megtesz a késleltetése érdekében, a tavaszi nagytakarítás már a küszöbön áll. Háztartási kérdésekben mindig nagyanyáink praktikáira hivatkozunk, ezért utánanéztünk a szakirodalomban, hogyan is volt ez régen. Időutazás a nagytakarítás világában.

A hagyomány szerint a tavaszi nagytakarítás rituáléját a tavaszi napéjegyenlőség (március 20.) és húsvét (idén április 12-13.) között illik megejteni, kikecmeregve a téli punnyadásból és a fűtésszezon alatti "barlangba" húzódásból, felkészítve a lakást a következő egyéves periódusra, no meg - első megmérettetésként - a locsolók fogadására. Bár a hagyományok mára kicsit megkoptak, az életmódunk pedig sokat változott, az évszakok még mindig ugyanúgy váltakoznak, így a tavaszi nagytakarítás ugyanolyan időszerű és ösztönös "ceremónia", mint régen.

Nagyanyáink praktikái után kutatva olyan korabeli bestsellerekben néztünk utána a nagytakarítás szabályainak, mint a  Jó konyha, avagy a sütés-főzés új kódexe a két világháború közötti időkből, az 1961-es kiadású A dolgozó nő otthon, valamint az 1980-ban megjelent Kezdő háziasszonyok könyve - A főzőkanáltól az estélyi ruháig. Érdekes dolgokat tudtunk meg.

A harmincas években arra intettek minket, hogy azért a nagytakarítást sem szabad túlzásba vinni: "Nagytakarítást egy évben négyszer csinálunk, e közül kettő, a tavaszi és az őszi különösen nagy munka. Van ház, ahol minden hónapban csinálnak nagytakarítást, ami teljesen felesleges dolog, ne higgyük, hogy a sok porolás, örökös tologatás használ a bútornak, szőnyegnek stb." Az ötvenes években pedig már egyenesen nem volt "olyan félelmetes dolog a nagytakarítás, különösen akkor, ha a család minden hat éven felüli tagja részt vesz, és a háztartási vegyiipar korszerű termékeit, s a háztartási gépeket kölcsönző vállalat szolgáltatásait igénybe vesszük."

A hetvenes években a gondos előkészületen volt a hangsúly: "Olyankor végezzük, amikor erre szánhatjuk az egész napot. Reggel, mosakodás után, gyengéden krémezzük be az arcunkat, jól fésüljük ki a hajunkat, a fejünket kössük be. Keressünk elő egy régi rossz pongyolát (de ne hosszút) vagy nadrágot. Nem árt, ha kötényt is kötünk. A lábunkat fáslizzuk be, és húzzunk fel egy régebbi cipőt (ne papucsot, mert abban sokkal hamarabb elfáradunk)."

Cselédszobától a rádióig

A "mit" nyilván nem sokat változott, a tavaszi nagytakarítás során bizony mindent meg kell tisztítani a pincétől a padlásig, a konyhabútortól a nappali pókhálós sarkain át a körfolyosó vagy a lépcsőház ránk eső részéig. Hálát adhatunk azonban a sorsnak, hogy cselédszobát ma már nem kell takarítani, és a parkettet sem úgy kell súrolni, mint például az ötvenes években: "Seprés után a parkettet szálai irányában töröljük fel puha flanel ruhával, ha nem nagyon foltos, ezzel esetleg megtakaríthatjuk a kefélést is. Ha a parkettet pasztázni kell, várjunk 10 percet, amíg a kence beszívódik, és csak azután álljunk neki a kefélésnek."

Különösen örülhetnek ez ügyben a férfiak, ugyanis annak idején a tanács még így szólt: "Ha a családban fiatalember vagy férfi van, ezt a munkát bízzuk rájuk. Különben a kefélés sem olyan nehéz munka már, mint régen. Ügyes, nyeles padlókefélőt vásárolhatunk, amellyel lényegesen könnyebben és gyorsabban dolgozhatunk. A villamos padlókefélő géppel pedig - bár az egyelőre kissé drágább - még ennyi fáradság sem szükséges ahhoz, hogy parkettánk szép fényes és tiszta legyen."

A hetvenes évek óta viszont a modern technika csodáit is meg kell tisztogatnunk, ezzel bizony korábban nem volt gond, onnantól fogva viszont nagyobb, mint gondolnánk, ugyanis a küldetést titokban kell végeznünk. "Takarításkor ne feledkezzünk meg a rádióról sem. A rádiókészüléket is portalanítani kell időnként. Erről ne beszéljünk a család férfitagjainak, mert a rádió bármilyen későbbi hibájának az "átkozott takarítás" lesz az oka. Tehát: kiszedjük a banándugókat (jól megjegyezve, hogy melyik a föld és melyik az antenna), leszedjük a készülék hátlapját, és belül könnyű kis tollporolóval kitisztítjuk. Ronggyal, kézzel nem érintjük. A hátsó lapot szépen visszacsavarjuk, és a banándugókat is visszahelyezzük."

"Én a tévét is szoktam takarítani: a képernyőt Tükör ablaktisztító folyadékkal letisztítom - folytatódik a pusmogós tanácsadás. - A folyadékot puha rongyra vagy vattára öntöm, és leszedem a képernyőről a rárakódott port. Szinte hihetetlen, milyen fekete lesz a rongy vagy a vatta. A tévé dobozát letörölgetem, azután bútorfényesítővel átdörzsölöm. Még valamit elárulok: a tévé szellőző részeihez és hátlapjához időnként odaengedem a porszívó puha kefés részét. Nem árt neki és a behúzódó port kiszívja."

A világmegváltó porszívó

Eszközeink köre is sokat bővült. A két világháború között még "A takarításhoz csak jó eszközt és anyagokat veszünk, kefeseprő, tollseprő, padlókefe, súrolóholmi, mind, mind elsőrangú legyen." Az ötvenes évektől kezdve egyre jobban elterjedtek az elektromos háztartási készülékek. A mindennapi munkában a hűtő és a mosógép volt a legsegítőkészebb társ, a tavaszi nagytakarítást pedig a porszívó könnyítette meg leginkább.

A kilencvenes években pedig ismét felszabadult egy kevés háziasszonyi energia a mosogatógép által. A törlőrongyokat tekintve régen is széles volt a skála a felmosástól használt zsákvászontól, a pamutrongyon és a szarvasbőrön át az ablaktisztításhoz használt újságpapírig. Ez a kör csak az ezredforduló környékén bővült a máig csúcstechnológiának számító mikroszálas törlőkendőkkel és felmosókkal.

Ami nem mai találmány

A modern eszközök mellett emberi külső segítséget igénybe venni már az ötvenes években sem volt szégyen: "Dolgozó nő ezt a nagy és nehéz munkát jócskán megkönnyítheti és lerövidítheti, ha igénybe veszi a takarító vállalatot. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben jó előre be kell az igényt jelenteni, miután a vállalat kapacitása korlátozott."

A krónikus időhiánnyal vegyes emancipációból fakadó háztartásvezetési problémák tehát korántsem csak a mai nő kiváltságai, de igazából már az ötvenes években sem voltak újak. A helyzet a két világháború között sem volt sokkal jobb: "A magyar nő híres jó gazdasszony volt mindég. Ha kellett, egymaga egész gazdaságot vezetett és az idegen csodálkozva állott meg a rend, tisztaság, bőség láttán, aminek párját másutt nem igen találta. Az idő kereke nagyot fordult. Ma az a jó háziasszony, aki mennél kevesebből, mennél rövidebb idő alatt, kevés helyen, kevés fáradsággal tud rendes háztartást vezetni. Ez a tréfásnak látszó mondat ma főszabálya a házvezetés tudományának. Kevésből: mert nincs sok. Rövid idő alatt: mert kell, hogy másra is jusson ideje. Kevés helyen: mert a lakások bizony összezsugorodtak, a régi hatalmas konyháknak, szobáknak, kamráknak híre sincs. Kevés fáradsággal: mert ereje, munkaképessége másra is, kenyérkereső munkára, gyermeknevelésre, magaművelésére, stb. is kell."