e az ezoteria felé áldott állapotban? Jósoltassunk, de kivel?
 
 
A születést tehát már az emberi civilizáció kezdetei óta legalább olyan sok babona övezte, mint a halált. Mindkettő az emberi élet legszakrálisabb élménye, annak is aki átéli, és annak is, aki szemlélője, segítője az eseményeknek. Az áldott állapot, az a misztikus tény, hogy a nők egy új életet képesek hordozni a testükben és lelkükben, rejtély számunkra, mind a mai napig.
A fogantatás után valamilyen titokzatos erőnek engedelmeskedve elkezd nőni a méhben egy új ember, akire van is befolyásunk és nincs is, aki már itt van, de tudjuk, egészen még nincs itt. Természetes hát, hogy minden civilizáció próbálta befolyásolni, jobbá tenni ezt az csodálatos időszakot.
 
Néphiedelmek, babonák
 
Minden nép kultúrájában kivételesen bántak az áldott állapotban lévő nőkkel. A magyar paraszti társadalomban is különleges elbánásban részesült a terhes nő, az idősebb asszonyok a legjobb helyet kínálták neki az asztalnál, templomban. S persze minden jelet figyeltek rajta, jósoltak neki. Nem volt ultrahang, kromszómavizsgálat, terhességi kormegállapítás, nem lehetett tudni a szülés előtt, hogy milyen nemű, beteg vagy egészséges gyermek jön majd világra. Ezért jósoltak minden jelből.
Ha "hegyes" volt a várandós hasa akkor fiút, ha inkább kerekebb akkor lányt. Nem ihatott köcsögből mert akkor túl széles szájú gyermeke születik. Nem nézhetett testi fogyatékos, nyomorék emberre, mert akkor a gyermeke is az lesz. (Ez a babona egyébként nagyon sok nép hiedelemvilágában megtalálható.) Még a legkisebb sérüléstől is óvták, mert ahol az állapotos sérül, ott sérül a magzat is a saját testén, a méhen belül. Az anya minden kívánását igyekeztek kielégíteni, mert ahányszor nem kapta meg a vágyott ételt, annyi anyajeggyel, szeplővel születik a gyerek. Az émelygés, sok hányás lány születését jelezte, és az is, ha várandós inkább édes ételeket akart enni. A húsra éhező mamáknak viszont nagy biztonsággal jelentették ki a közösség bölcsei, hogy fia fog születni. Érdekes módon ezek a jóslatok a mai napig rendkívül erősen tartják magukat a társadalomban, nagyvárosban, vidéken egyaránt. Talán azért, mert van alapjuk.
 
Mai szokások
 
Dacára annak, hogy ma már nagy biztonsággal megállapítható a baba neme, sokan nem akarják megtudni a nagy titkot. Ebben az esetben az ismerősök, barátok, rokonok találgatásai, jóslatai intenzív "kereszttűz" alá veszik a kismamát, s a fent leírt, és számos egyéb módszerrel próbálják megtippelni, hogy fiú lesz vagy lány. Sok nő várandósan - sőt már a terhesség előtt is - fordul az egyik legismertebb, legegyszerűbb jóseszközhöz, az ingához. Arany karikagyűrűt, vagy ezoterikus boltban vett speciális ingát cérnára fűzve és terhes nő esetében a has fölé tartva - nem állapotos nőnél a tenyér fölé lógatva - biztos, hogy fogunk kapni valamilyen választ... Állítólag, ha előre hátra kezd el mozogni az inga, akkor fiú lesz, ha körbe körbe, akkor lány.
 
Ha kíváncsiak vagyunk
 
Habár az ingával való jóslásra szinte mindenki képes, mégis azt javasoljuk, ha terhes valaki, és kíváncsi a baba nemére, csillagjegyére, egészségi állapotára, akkor a hagyományos orvostudomány mellett képzett jóshoz forduljon, ne a barátnői jósoljanak, vessenek kártyát neki. Nagyon érzékeny, felfokozott állapot a várandósság, a nők sokkal nyitottabbak a spiritualitás felé, ezért a nem megfelelően adagolt információ akár károkat is okozhat. (Valamint az is, ha valaki egyszerűen nem ért hozzá, nem megfelelően csinálja.) A terhes nő esetleg izgatott, depressziós lesz, ami nagyon rosszat tesz a babájának. Ha jósoltatni akarnak maguknak olyan emberhez forduljanak, aki ért hozzá, és akiben minden érzésükkel érzékükkel megbíznak, aki maradéktalanul szimpatikus.
 
VK