A baba személyiségének fejlődése

Vida Agi - Gyermeknevelés - 2011 06 03

Miért ilyen akaratos? Miért ennyire visszahúzódó? Lehet ezen változtatni? – teszi fel a kérdést sok szülő gyermeke viselkedését látva. Fontos tudni, hogy a személyiség nem egyenlő a viselkedéssel, 1-2 éves kora között minden gyerek akaratosabbá és agresszívebbé válik, mint korábban volt, de itt is vannak egyéni fokozatok: vannak alapból temperamentumosabb, hangosabb gyerekek és vannak eleve csendesebb, visszahúzódóbb babák. Nézzük, mi határozza meg a baba személyiségének fejlődését az első években!

Ami veleszületett…

3 olyan terület van, ami veleszületett, tehát, amiket a baba tőlünk örökölt:

1. Az aktivitás szintje, azaz, hogy a baba inkább nyüzsgős, sokat mozgó, ingerkereső típus, vagy pedig passzív, csendben nézelődő
2. A barátságosság szintje, azaz, hogy a baba szívesen ismerkedik új emberekkel, helyzetekkel, nyitott az új felé, vagy inkább zárkózott, nehezen alkalmazkodó.
3. Az érzelmi beállítottság, azaz a baba kiegyensúlyozott vagy inkább szorongó

Ezeken az alap tulajdonságokon változtatni nem lehet, de a kicsit élményei, tapasztalatai, a családi környezet sokat változtathat azon, mennyire válik a szorongó típusú baba szorongóvá, mennyire fél a zárkózott baba az emberektől. Ha például sokat járunk társaságba, emberek közé, találkozunk gyerekekkel, akkor a zárkózott baba is barátságosabbá válhat. Ha nem erőlteted a barátkozást, hanem hagyod, hogy a maga módján először csak megfigyelje az embereket, majd a maga lassabb tempójában oldódjon fel, akkor sok jó élményt szerezhet az emberekkel kapcsolatban és barátságosabbá válhat, mintha távoltartod a társaságtól, mondván “úgysem érzi jól magát az emberek között”.

Ha ezt a három tulajdonságot meghatározod a gyermekeddel kapcsolatban, máris közelebb kerültél a megértéséhez. Az aktivitás szintjével szokott a legtöbb probléma lenni, hiszen látszólag minden baba nagyon aktív egy felnőtthöz képest. Gondolj arra, milyen volt a gyermeked az első 6 hétben! Az aktív gyerekek már akkor kevesebbet alszanak, sokat nézelődnek, érdeklődőek, aktívan szopiznak, ha valami problémájuk van hangosan, élesen sírnak, zeng tőlük a ház A passzív gyerekek sokat alszanak, nehezen, lassan szopiznak, csendesebben sírdogálnak, sokszor inkább csak nyöszörögnek.

Az első életév során ehhez a három személyiségi szinthez egy további fontos tulajdonság adódik hozzá: a bizalom vagy a bizalmatlanság. Ha a kicsi igényeit megfelelő módon kielégítik, ha a szülei jól reagálnak az igényeire, akkor kialakul benne a bizalom, mer hinni, bízni a környezetében, és az ő körülvevő emberekben.

Sok anyuka nagyon aggódik amiatt, hogy ha egyszer is hibázik, akkor máris elveszítette az ősbizalmat. Emiatt nem kell félni. A hangsúly itt azon van, hogy az esetek többségében reagálj a baba igényeire, segíts neki – de nyilván vannak olyan esetek, amikor ez nem sikerül. Vannak pl. olyan babák, akik minden erőfeszítés ellenére az első heteket végigsírják, aztán kinövik ezt a korszakot. A bizalmatlanság kialakulására általában a nagyon elhanyagolt csecsemők esetében beszélhetünk, ahol pl. a szülők alkoholisták, vagy ha csecsemőotthonban nevelődik a baba és nincs módja érzelmi kötődést kialakítani a nevelői iránt. Egy átlagos családban, normál körülmények között nevelődött babáknál ez nem fordulhat elő.

A második életév a totyogó önkontrolljának kialakulásáról szól. De nem csak arról van itt szó, hogy megtanulja kezelni az indulatait, hanem egy sokkal fontosabb dologról is: a szégyenérzet és az önbizalom kialakulásáról is. Ha állandóan rászólnak, amikor függetlenedni, önállósodni próbál, ha azt mondják rá, hogy “rossz gyerek vagy”, akkor bizony kialakul benne a szégyenérzet és ez az egész életét végigkíséri majd. Ebben a korban a legfontosabb számára, hogy kiszámítható, állandó határok legyenek az életében, de ezeken belül szabadon mozoghasson, fejlődhessen. Legtöbbször azzal a problémával találkozom családoknál, hogy maguk sem tudják, mit akarnak, ezért bizonytalanok a gyerek számára is a határok. Például anya néha megengedi a távirányító piszkálását, néha meg rászól a gyerekre, néha le kell feküdni este időben, néha nem.

Ezzel szemben az nem okoz gondot, ha apa megengedi a távirányító-piszkálást, anya pedig nem, mert a gyerek tud differenciálni a személyek által felállított határok között. A zavart mindig az okozza, ha néha rossz fiú és leszúrást kap olyanért, ami máskor meg van engedve neki. A 2. életév fő jelszava tehát a következetesség legyen a számodra.

A 3-6 éves kor közötti időszak a bűntudatról szól a kicsi életében. Ilyenkor már tudatosan cselekszenek, nem csak egyszerűen lázadni próbálnak, mint a 2. év során, hanem pontosan tudják, mit akarnak csinálni és ehhez támogatásra, megerősítésre van szükségük. Tipikus helyzet, amikor a gyerek “alkot” valami nagyot, például egy szép legóvárat és büszkén mutatja anyának, mit alkotott. Ha megdicsérik érte, akkor boldog és megerősítést nyert, hogy jót csinált, máskor is érdemes ilyet csinálnia, ha viszont letolják, hogy miért nem rakott még rendet a szobájában, akkor bűntudat alakul ki benne – és nem a rendrakás, hanem az alkotás miatt, ez pedig később, iskoláskorban, felnőttkorban gátlásokká alakulhat “nem alkotok, mert úgysem ismerik el”

Ennek a kornak a nehézsége a számodra az, hogy megtanuld kezelni azokat a helyzeteket, amikor a kicsi óriási butaságot csinált, ami neked kellemetlenséget okoz (pl. összekente a csempét a fürdőszobában), de büszke rá. Ilyenkor meg kell dicsérni, de utána bevonni a helyreállítási munkálatokba is, így bűntudat és “én rossz vagyok” érzés helyett a felelősségvállalásra neveled.

Az első 5 év meghatározó a kicsi személyiségfejlődésében, hiszen ezalatt alakul ki az a külső személyiségmag, amire később az élete során a környezetből “felszedett” további elemek épülnek majd. Éppen ezért nagyon fontos, hogy legyél tudatában annak, mikor mi történik vele és biztosítsd számára a hátteret a fejlődéséhez, de ne feledd: nem kell tökéletes szülőnek lenned ehhez, elég, ha “csak” elég jó szülő vagy